Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)
O. Deisinger Margit: Budapest környékén élő délszlávok karácsonyi szokásai
voltak. „Rácul" csak egyházi dalokat énekeltek, magyarul ezenkívül tréfásakat is. Több helyen, pl. Érden a betlehemesek egész adventben jártak. (Részletes dalmát betlehemesjátékot a szentendrei múzeum adattára őriz.) A koledálás nyomai is fellelhetők még. Szentendrén, Ercsiben emlékeznek még, hogyan jártak ablak alá énekelni. Ópentelén körülbelül 40 év előtt, amikor még sok volt a szerb gyermek, 30—40-en is mentek házról házra és énekeltek. Amikor befejezték, kellemes ünnepeket kívántak, s almát, diót kaptak. Halottaikról is megemlékeznek. A katolikusok karácsony böjtjén, Ádám és Éva napján fenyőágakat visznek ki elhunytjaik sírjára, a görögkeletieknél, meg sok helyen mécses ég értük a szentképek alatt. A katolikus családtagok az éjféli miséig, a görögkeletiek pedig a hajnali miséig igyekeznek fennmaradni, s az időt egyesek imádkozással, mások pedig iddogálással, kártyázással töltik el. Ráckevén, amikor még a század elején sok szerb élt, hajnali három óra előtt végigjárták a legények az utcákat, verték a kapukat, ébresztették az alvókat, keljenek fel a misére. Ercsiben jegyeztem fel, hogy amikor kijönnek a miséről, a rokonok megcsókolják egymást, almát ajándékoznak és mondják: „Bozickovacu ti!" (Megajándékozlak ikarácsonyra!). A szeribek is megcsókolják egymást a hajnali mise után a templom előtt, s régi szokás szerint a haragosok ekkor kibékültek: „Mir bozaju se." (Megbékélnek Istenben) — mondták. Éjfél után a tököli gazdák szentelt vízzel megszórják az udvarukat és az istállót, hogy áldást hozzon, távol tartsa háztájukról a rosszat. A 'karácsonyi babonáikhoz tartozott, hogy a lányok karácsony éjjelén viaszkot öntöttek egy kanállal, és amilyen eszköz mutatkozott, olyan mestersége lett a férjüknek. Pomázon a század elején a szerb lányok Ádám és Éva estéjén egy diót kettévágtak, beletettek pár morzsa mákostésztát és egy csöpp bort. Éjjel lefekvéskor párnájuk alá rakták egy késsel és kanállal együtt, s ezt mondták: „Evo ti camac, pa mi dodji sudjenice! Ako sí gladan eto pa se najedi, ako si zedan eto pa ! se napi, ako si preko vode, evo ti veslo pa doveslaj, awo si u sumi, tamo ti sikira iskrci pa mi tako dodji sudjenice moja." (Itt a csónak, jöjj hozzám, sorstól elrendelt jövendőbelim! Ha éhes vagy, íme, lakjál jól, ha szomjas vagy, íme, igyál. Ha vízen túlról vagy, itt az evező és evezz ide, ha erdőben vagy, itt a fejsze és koptasd el, és így jöjj el hozzám, sorstól nekem rendelt jövendőbelim!). Ügy hitték, ezután megálmodják, ki lesz a férjük. Karácsony estéjén lefekvéskor nem jó ruhát az asztalra tenni, mert akkor abban mennek el a boszorkányok (Tököl). A katolikusok közt az a hiedelem járta, hogy ha karácsonykor az éjféli misén a pap kiteszi a szentséget és abba belenéz, meglátja, ki boszorkány a templomban. Volt, aki Luca napjától zsámolyt is csinált, s mindennap dolgozott rajta valamicskét karácsonyig. Ha azután erre ráállt a templomban az éjféli misén, meglátta, ki boszorkány. Hogy ezeknek mi volt az ismertetőjele, azt már nem tudták megmondani. Hazamenet az illetőnek mákot kellett szórnia, hogy a boszorkányok szét ne tépjék. Amikor a hajnali miséről a görögkeletiek visszajönnek, a szerb gazda akkor hozza a csésznica elkészítéséhez szükséges első vizet, vagy ahogy még nevezik, a megkezdetlen vizet (prva voda, ne naceta voda). Mint előzőleg a badnyáknál és a szalmánál, a háziasszony várja az ajtóban, és ismét megkérdi: „Sta nosis?" (Mit hozol?) „Doneo sam zivot, zdravlje, srecu i napredak." (Életet, egészséget, szerencsét és előmenetelt hoztam.). Budakalászon legényembernek kell lehetőleg 181 *•
