Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

O. Deisinger Margit: Budapest környékén élő délszlávok karácsonyi szokásai

A görögkeletieknél vacsora után, néhol előtte a gazda dióval megkereszteli a szobát. Abban a sarokban kezdi, ahol a szentképek vannak, diót dob bele, azután az azzal szemben levőbe, és így tovább a szentháromság nevében. Ahol vacsora után történik ez, ott a szertartás alatt még ég a gyertya. Karácsony esti vacsora után az asztalt nem szedik le, nem mosnak el rögtön, csak másnap ebéd után, nem is söpörnek. Ami a vacsorából megmaradt, másnap a tyúkoknak adják. A földre hullott és az asztalon maradt morzsát néhol még ma is megőrzik, meghagyják orvosságnak. Akinek a foga fáj, megdagadt, ebből a morzsából szór a parázsra, hogy a füstje a beteg fogat érje. Más bajnál is használják. Beteg állatokat is füstölnek vele. Még előfordul, hogy ha fáj valakinek a füle, a karácsonyi borból öntenek bele, kézfájás ellen pedig pl. jó a csonthulladékkal való füstölés. Ha szült az asszony vagy az állatok ellettek, akkor még pár év előtt az asztalra terítették a karácsonyi abroszt, rárakták a karácsonyi gyertyát és meggyújtották. Ha menydörög, akkor még ma is többfelé gyertyát gyújtanak, hogy a villámlás ne csapjon be. A katolikusok a karácsony esti terített asztalról a morzsákat elszórják, mert az a hit járta, hogy az kikel, s abból lesz az ún. „Bozja mrvljica" vagy „bozja mrvica", az Isten morzsácskája, egy kamillaszerű fehér virág. Ezt manapság is orvosságnak főzik meg és égetik, ha zivatar van (Tököl). A mákostészta^maradékot sokfelé a baromfinak szórják, hogy jobban hozzon. Fokhagymának karácsonytól újévig az asztalon kellett lenni, ma már elhagyják. Ebben az időben zsebben is jó fokhagymát hordani, mert akkor nem 5. kép. Karácsonyi tésztakacsák (patke), Lórév 12*