Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

O. Deisinger Margit: Budapest környékén élő délszlávok karácsonyi szokásai

4. kép. Karácsonyi tésztaökrök (volove), Lórév mézbe mártva fagyasztják. Ügyszintén mézbe mártva szokásos megenni az almát, melyet a gazda annyi felé vágott szét, ahány családtagot számolnak. Mézbe mártott fokhagyma jelképezi a rosszat a jóval, azonkívül fejfájás ellen is jó. A diót a gazda osztja szét, ez is mézzel fogy el. A kalácsot ugyancsak ő vágja négyfelé: az első részt karácsony estéjén eszik meg, a másodikat karácsony első napján, a harmadikat második napján ebédre, s végül újévkor a negyediket. Mindenki kap belőle egy falatkát. Mindezek után kezdődik a tulajdonképpeni vacsora, amely bablevesből áll, azután fogy el a mákostészta, majd a babsaláta sült hallal, s ezenkívül bor, szőlő, főtt szilva stb. Tökölön vacsora közben tűzbe dobnak egy-egy falatot az ételekből és pár szemet az asztalon levő magokból, a halottak lelkéért. A mák és a lencse is sok pénzt jelképez, a bab pedig szilárdságot. Étkezés közben megnézik, milyen az alma magja, a dió belseje, mert aki fekete, romlott szemet kapott, beteg lesz a jövő esztendőben. A gyertyát a katolikusok a leves után, a görögkeletiek pedig borivás közben vagy vacsora után borral oltják el. A gazda maga elé veszi, a tányér fölé, és ott kereszt alakban önt rá egy kis bort, miközben mondja: „Az atyának, és fiúnak és szentléleknek nevében, amen." Ópentelén bor helyett búzával oltják oly módon, hogy a családfő, miközben a fentieket mondja, kereszt alakban a markából ráenged a lángra egy kis búzát. Minél több búza marad a gyertyán — úgy hiszik —, annál drágább lesz az ára. Figyelik, kire száll a gyertya füstje, mert az illető beteg lesz, sőt meg is halhat jövő karácsonyig. Amíg vacsoráztak, sokfelé régente a ház összes helyiségében, az istállóban is gyertya égett, s még most is sok helyütt a villanyt használják. 178