Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)
Ikvai Nándor: A ceglédi vaseszközlelet
A szekértengely vastagságára a 68.8.11. ltsz. ütközőkarika szolgáltat adatot, amelynek belső átmérője kb. 9 cm. így 8—8,5 átmérőjű fatengelyre húzták rá abból a célból, hogy a kerékagy 'belső fele ne koptasson vájatot a tengely tövébe és a fölötte levő vánkos falába, és ne lötyögjön a kerék a tengelyen. A jelzett tengelyméretet erősíti meg egy másik következtetés. A 68.8.42. ltsz. vasalás pl. a kerékagy külső (vékonyabb) végének vasalása lehetett. Méreteiből 3,5—4 cm falvastagságú kerékagyvéget kell feltételeznünk, amelybe 8—8,5 cm vastag fatengely járhatott. Ezt a tengelyméretet igazolja továbbá a kerék kiesését gátló 68.8.13. ltsz. tengelyvégszög (13/3. kép). Szánhossza 9,5 cm, ami kb. 8 cm vastag tengelyt sejtet. Kiesés ellen nem rögzítették, mert laposra kalapált feje és 51 dkg súlya elegendő volt ahhoz, hogy gyorsabb hajtáskor is (amennyire gyorsan mehetett ez a nagy szekér) a helyén maradjon. A szekéroldalak (létrák) méreteiről a 68.8.46. ltsz. vasalás tájékoztat (13/5. és 18/5. kép), amellyel 10 X 5 cm átméretű meggyengült vagy behasadt oldalszárat vasaltak meg. Az első kerekek feletti oldalra, forduláskor fellépő súrlódás megakadályozására dörgölő- vagy koptatóvasnak nevezett lemezt tesz a kovács. Ilyen célt szolgált a 68.8.48—49. leltári számú vasalás is (13/7—8. kép), amelyeknek méretei és íve alapján 9—10 cm (tekintélyes) vastagságú szekéroldalfát feltételezhetünk. 52 Vasanyagunk közt 4 db csatlópánt is szerepel (13/9—12. kép). Méreteik alapján inkább a közönséges szekér vagy lovaskocsi vasalásai lehettek. Ezek a vasalások fogják egybe a tengelyt és a fölötte levő i(az oldalakat tartó) vánkost. Formájuk és méreteik alapján 11 X Ю cm átmetszetű tengely és 8 X 10 cm átmetszetű vánkos összekapcsolására szolgálhattak. A 68.8.45. ltsz. vasszög (13/1. kép) az első kerék vánkosa és az oldalakat tartó fergettyű rögzítésére szolgálhatott. Ez tette lehetővé a kerekek elfordulását. Mérete alapján mindhárom szekértípus tartozéka lehetett. összességében tehát 4 agykarika és 4 csatlópánt kivételével tárgyaink a vasalt öregszekér részei lehettek. Sajnos, nem került elő olyan fontos, mérethatározó anyag, mint kerékráf, lőcs vasalás sub., amely még inkább pontossá tette volna következtetéseinket. Néhány agykarika utal azonban a ráfokra (keréksín) is, mivel néhány vastagabb példányon nagyméretű szöglyukak vannak. Az agykarikákat sohasem szögelték (melegen húztak csak fel), így azok néhánya kopott keréksínből készülhetett. Nem tudjuk lelettel bizonyítani azt sem, hogy szekerünknek volt-e lőcse, bár azt kell feltételeznünk, hogy igen, hiszen az 1508-ban keltezett, Sebestyén diák pőrének egyik okiratában mint bűnjel szerepel a lőcspálca („leuchpalcha"). 53 A leletanyag alapján olyan feltételezést is megkockáztathatunk, hogy esetleg csak a nagy építkezések és szállítások öregszekerei voltak erősen vasalva, míg a többit csak a legfontosabb helyeken vasalták. Egyéb vaseszközök és szerszámok Gazdálkodástörténeti szempontból ugyancsak értékes darabunk az a három kapa, ami az anyagban szerepel (11., 15/4., 16/2., 4. kép). Előfordulásuk a korai kapáskultúrák művelési módjiaihoz szolgáltat adatokat. Káposzta, bab és egyéb kerti vetemények és zöldségfélék művelésén kívül a szőlőben használtak kapát. Példányaink mérete arra utal, hogy a szőlőművelés szerszámai lehettek. Enyhe ívű élük laza talajt (homok) tételez fel. Irodalmi anyagból tudjuk, hogy az Al158
