Köpöczi Rózsa: A grafikus Szőnyi – rézkarcok (PMMI – Szőnyi István Alapítvány, Szentendre – Zebegény, 2000)
A realizmus varázsa
A REALIZMUS VARÁZSA A korai lapokon megjelenő parasztfigurák méltóságteljes, robosztus lények. Az 1923-as Szomjúság (99) emberpárja a horizont fölé magasodik, mint Millet szántó-vetői. Hétköznapi mozdulataik a lezuhanó fényözönben áldozati rituálévá alakultak. Az Ebédelők (90) szereplői népmesei hősöknek látszanak, a súlyos, tömör formák, melyek a tájat és embert egységes anyagból építik föl, a balladák szaggatott, sötét előadásmódjára emlékeztetnek. Ezek a méltóságteljes figurák lehettek az előképei a Kapáló asszonyok című vásznának, annak a festménynek, melyet példaként említ ars poetica-ja megfogalmazásánál: "... a kifejezés formáját itt sikerült a leginkább összehangolnom a kép mondanivalójával. Itt nem egy panteisztikus világképre gondolok, hanem arra, hogy összefonódnak a táj motívumai az emberi sorsokkal." /11/* Visszatérve a húszas évek karcaira, ebben az időben fontosnak tartotta az atmoszférikus jelenségek kézzelfogható megragadását. így krumpliszedői, aratói, kaszáló parasztjai valóságos égi csodák szemtanúi lehetnek. A csoda egyszer testet is öltött Illés próféta személyében. Az Illés elragadtatása (57) című lapon tőle szokatlan bibliai témát fogalmazott meg. Ennek ellenére a kompozíció szervesen kapcsolódik az előzőekhez, hiszen itt is valamiféle atmoszférikus látomásról van szó. Kompozíciójának terét nem a fizika törvényszerűségei uralják, hanem egymás ellen feszülő erők harcát látjuk. Az Illés próféta szekerét elragadó lendület ellentétpárjaként a hasra vágódott, megdöbbent kis figura szinte visszahúzza a meglódult lovakat, ereje földre szegezettségében, mozdulatlanságában van. Szétdobált szerszámai is résztvevői a földöntúli eseménynek. De a lovak lendülete olyan hatalmas, hogy a szekeret és a rajta ülő visszanéző aggastyánt kiröpíti a képből. E szokatlan kompozícióval sikerült megteremtenie a bibliai történet atmoszféráját. Ide csatlakozhat még az a néhány különleges lap, melyek témájuk miatt nehezen illeszthetők be a Szőnyi oeuvre-be. Az 1921 -ben készült Harc (85), a lovakat ábrázoló lemezek és a Favágó (86,83). Az utóbbi akár József Attila versének illusztrációja is lehetne. Mindegyikük jellemzője a dinamizmus, a felfokozott mozgás. A zsúfolt kompozíciókon a szereplők kavarognak, robbanó energiájukkal szinte szétfeszítik létezésük terét. Ez a néhány próbálkozás folytatás nélkül maradt Szőnyi életművében, ezután egymást követték a szántást, szénagyűjtést, boglyarakást ábrázoló karcok, melyek egyre lelassultabb, békésebb világnak mutatják a faluban, a földeken zajló életet. Az atmoszférikus jelenségek látomásszerű megjelenítésével egyidőben foglalkoztatta a látvány minél karakteresebb megragadásának problémája is. Néha nem tudott ellenállni az elsajátított virtuóz technika csábításának. így születtet meg az Elhagyott malom, a Gémeskút, a Kukoricakórók (69,70,71) Az északi mestereket idéző pontosság már a formák leegyszerűsítésével párosult, mégsem sejthetjük előre azt a lecsupaszított, sommás stílust, amit később az évtized vége felé alakított ki. A Holdvilágos este falun ( 120), a Malomudvar (121), a Gyümölcsszedők (101), és a Szénahordás télen (9) valamiben közösek, mégpedig a részleteket elhagyó vonalkezelésben. A látvány a feketefehér felületek foltszerű ritmusából épül fel, a megfogalmazás olyan lendületes, nagyvonalú, hogy a ezek a karcok a monumentális táblaképek mellett is megállják a helyüket. Különösen a Szénahordás télen tekinthető többnek egy hétköznapi témát feldolgozó egyszerű grafikánál, szimbolikus jelentést sugall. A kép kapcsán P. Szűcs Julianna egyenesen az univerzum láttatásáról beszél. Tőle idézve: "A szénásszekér itt a látványosságaitól megfosztott értelmes munka eszköze, akik pedig körülveszik, nem lebontásán, hanem megrakodásán fáradoznak. A zebegényi szekér ezért itt kicsit maga a világ, a négy rakodó egv kicsit maga az emberiség." /12/* Ellentétben a középkori szénásszekér ábrázolások - rombolást, az értékek széthordását szimbolizáló - jelentésével, gondoljunk csak Bosch festményére. Szőnyi univerzuma a választott táj: a Dunakanyar; a választott falu: Zebegény. Világa befelé építkezik, tudatosan szűkre szabva témáinak körét. A falut körülölelő hegyek, a folyó, a házak, az utcán álldogáló emberek, állatok, a lassan zajló történések kis szenzációi jelennek meg vásznain, rajzain, lemezein. A pajta, az udvar, az istálló látszólag jelentéktelen tevékenységek színterei. Az ott zajló események mégis mind méltónak találtattak a festő figyelmére. Az egyszerű jelenetek, tárgyak, szereplők minden zsánerszerűségük ellenére "átlibbentek" az időtlenségbe. A sokszorosító grafika technikája is hozzájárult annak a nehezen érzékelhető "alig költőiségnek" a láthatóvá tételéhez, mely kiemeli őket a közönséges életképek sorából. A legnemesebb anyagból valók közülük a vízpartot, a vizet, a vizekhez kötődő emberek éle9. SZENAHORDAS TELEN 1930
