Tragor Ignác: A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma (Vác, 1912)

I. Általános rész - VÁC ÉS VIDÉKÉNEK ŐSKORA

őntőmíntára volt szükség. Ezt leginkább homokkőből készítették. Lubbock idézett munkájában ugy véli, hogy a bronzkori ember előtt nem volt a ma cire perdue (szórul-szóra fordítva: a viasz elveszése) eljárásnak nevezett módszer sem. Ennél az előmíntát könnyen eléghető anyagból (fából,) vagy mint a modern japánok, a bronzőntés legnagyobb mesterei, viaszból készítették, melyet jól körültapasztottak pernyével kevert anyaggal és azután kiégettek. A tűz a viaszt megolvasztván, az az arra hagyott nyíláson kifolyt, a minta fala pedig kőkeményre égett, mire a támadt ürt bronzzal kiöntötték. Kihűlés után a mintát összetörték, hogy a megöntőtt tárgyat a mintából kívehessék. A mintából kiemelt eszköz felülete érdes volt ; a minta részeinek tökéletlen záródásánál s az öntőnyilás helyén öntővarránnyal és pecekkel volt eléktelenítve, a miért ís a tárgyat csiszolásnak és egyéb díszítő eljárásnak kellett alávetni. Ez az eljárás köszörülésből, csiszolásból, reszelésből és egyéb ehhez hasonló műveletből állott, de a mit, ugy látszik, nem az öntőműhelyben végeztek el, hanem a tárgy megvásárlói odahaza maguk csináltak. A bronzkori tárgyak cifrázatai, melyek a kőkori műveltséghez képest magasabb és fejletebb ízlésről tanúskodnak, vagy kidomborodó bordák, domború vonalak, vagy bevésett mértani ábrák, kör, körív továbbá nyolcas-alakban, hullámosan, va°y spirálisan haladó bevésett vonalkákból alakított díszítések. E díszek egyszerűbb elmeit a bronzkor kezdetén magába a mintába vésték vagy karcolták be, űgy, hogy a megöntött eszkőz már díszített állapotban keA bronzkori tárgyak díszítése — 35 -*