Tragor Ignác: A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma (Vác, 1912)

I. Általános rész - VÁC ÉS VIDÉKÉNEK ŐSKORA

A bronzkori kardok. rült ki az őntőmíntából. A haladás későbbi fokán keményre edzett keskeny vésővel, az u. n. poncolóval, apró vonalakat és récékét vertek a tárgyak felületébe. Ezek a domború vonalú bordadíszítést kiszorították, míg a körív, a kör, a hullámvonal, a nyolcas idomú ornamentum és a spirálvonal a bronzkor vírágzásí idejében lép fel. A legszebb, sokszor valóban bamulatos díszítéseket a kardok markolatai és a díszcsákányok mutatják. A bronzkori ember legfőbb fegyvere, legféltettebb kincse a kard volt. Apáról fiúra szállott örökségképen. Éppen ezért csak ritkán találunk a bronzsírokban kardot. Ezek a kardok mi kardjainkhoz képest aránytalanul kurták. Leggyakoríabbak a 60 — 80 cm. hosszúsággal bírók, ezeknél kurtábbak vagy hosszabbak már a ritkaságok sorába tartoznak. Valamennyi eddig ismert bronzkori kard (kettő kivételével) egyenes pengéjű, de mindannyi kétélű és inkább szúrásra, mint vágásra alkalmas. Erre utal a markolat ís, mely valamennyi példánynál oly kurta, hogy azt mai felnőtt, normális kezű ember jól meg sem markolhatja. A bronzkori kardokat három főtipusra szokták sorolni. Az elsőbe tartoznak azok, melyeknek csak pengéjük készült bronzból, a markolat valamely idegen anyagból, csontból szaruból vagy fából lehetett. Ezek a kardok lapos, egyenes élű pengéit a tövükön látható nyílásokon szegekkel erősítették a markolatba. A második csoporthoz tartozó kardok markolatai is bronzból valók, de ezek csupán keskenyebb, 6—8 cm. hosszú nyúlványok, melyeken a fa, csont, vagy sza— 36 .—