Tragor Ignác: A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma (Vác, 1912)

I. Általános rész - VÁC ÉS VIDÉKÉNEK ŐSKORA

A bronzeszközök készítése. lándzsa, a nyíl, a buzogány, a harci fejsze, a balta és a csákány. A másodikba : a fokos, balta, kés, sarló, véső, csákány, fejsze, kalapács, beretva, fűrész, tű, horog, ár, csíptető stb. A harmadikba : a fibula (kapcsoló-tű,) a karperec, nyakgyűrű, diadéma, ujjgyürü, gombostű, sat. Az első csoporthoz lehet sorolni még a különböző ujj- és karvédő tekercseket, mint védőkészleteket és talán az utolsóba azokat a spirálisan csavart eszközöket, a melyeknek rendeltetését idáig még nem tudtuk megfejteni. Mindezeket az eszközöket a bronzkori ember öntés utján állította elö. Ennek a technikája, kezdetleges volta dacára, nagyon közel állt a mai eljáráshoz. Az öntéshez szolgálófémkeveréket az u. n. őntőrögöt, a bronzkori őntőmüvves rúd, vagy cípóalakú darabokban tartotta készletben. Ezekből a szükséghez képest egy darabot letört, vagy egy-egy cíkkalakú részt kimetszett. A megolvasztáshoz kíöntöcsőrrel ellátott agyagedényt használt, melyet fanyéllel látott el, hogy az izzóvá lett edényt kezelhesse. Az öntés mintákban történt. Ennek legegyszerűbb fajtája homokból, agyagból, vagy lágyabb köböl, később pedig fémből készült. Agyagmínták készítése könnyen ment: a fából faragott, vagy agyagból készített és kiégetett előmíntát puha agyaggal kőrültapasztották, kiszárították és azután felvágták, miáltal az agyagban az előmíntának kétoldalú homorú lenyomatat nyertek. A mintának két felét végül összeillesztették és bronzzal kiöntötték. Lapos tárgyak öntéséhez elegendő volt egyes előmínta, kardok, lándzsák, tokos balták s egyéb oly tárgyak öntéséhez azonban, a melyek domborulattal bírtak, avagy belül j üregesek, már kettős — 34 .—