Tragor Ignác: A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma (Vác, 1912)

I. Általános rész - VÁC ÉS VIDÉKÉNEK ŐSKORA

Családi élete. Az agyagedények. kvarchomokot hintett. Ez keménységénél fogva a kőtárgyat a megfelelő helyen gyűrűalakban kísűrolta. A kőeszközökön kívül a neolíth-korí ember használt még csontból készített korcsolyát, árakat, tűket, horgot és bordacsontokból alakított símítóeszközt agyagedényeínek készítésénél. Azokon a vidékeken, a hol kevés volt a kő, szarvasagancsból alakította eszközeit. Ezek különösen a nagy magyar alföld praehístoríkus telepeit jellemzik. Az ujabb kőkori ember családi életét bensőség és az egymás iránti ragaszkodó szeretet jellemzi. A telepek tűzeíőhelyeínek hamujában sokszor lehet találni apró agyagedényeket és agyagból durván formált, de azért felismerhető állatocskákat, melyek játékszernél egyebek alig lehettek. Ezekkel kedveskedett a kőkorszakí ember gyermekeinek. A neolíth-kor legnagyobb vívmánya azonban az agyagedények készítésének a feltalálása. Ez az, ami az ősembert a főzés mesterségének a tudatára vezette. Az edények kivétel nélkül olyan agyagból készültek, a melynek állományába vastag homokot hintettek, hogy ezzel az edényfalak szilárdságát növeljék. A neolíthkorí ember agyagedényeít, minthogy a fazekaskorongot még nem ismerte, szabadkézzel formálta, külső felületén kisimította és műérzéke fokához mérten néha díszítette is. Sok esetben találunk oly edénytőredékeket, a melyeknek külső felületén növények vékony száraínak a lenyomatait latjuk. Nyilvánvaló, hogy ezek készítésénél az ősember elsőbben egy növényfonadékból álló vázat készített, belülről agyaggal kítapasztotta azutan pedig kiégette. A tűz a burok szerves részeit megemésztvén, azok — 20 .—