Tragor Ignác: A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma (Vác, 1912)

I. Általános rész - VÁC ÉS VIDÉKÉNEK ŐSKORA

homorú lenyomatai az edény falán megmaradtak. Az edények legtöbbje íúl helyett bütyöksí erű, félzsemlye-ídomu fogantyúval vannak ellátva, de azért sürün találkozunk már teljesen kifejlesztett, tipikus fülekkel is az edények oldalain. A cífrázatok kezdetben igen kezdetlegesek ujj- és körömbenyomások, durva karcokból álló egyszerű vonalak, azonban később finomulnak és kőrös, hullám, zeg-zug sat. alakokat öltenek. Az edények külső felületei néha vasoxyddal vannak festve és korommal vagy graffíttal feketére fényezve. A korszak le-gfeí lettebb fokán pedig a bekarcolt vagy mintával benyomkodott vonalakat egy, rendesen fehér színű, mésznemű anyaggal töltik ki. Ezek az u. n. mészbetétes edények, a melyeknek díszítő anyagát a modern kutatás foszforsavas mészben állapította meg.. Az ujabb kőkori telepeken sokszor találni olyan töredékeket, a melyek igen nagy, gyakran egy hektoliternyi űrtartalmú edényekhez tartoznak. Ezek a nagy edények víz-, liszt- és magtartó-hombárok gyanánt szolgáltak és az ősembereknek azt a szolgálatot tették, a mit a mainak a hordó, a puttony és a szapu. Az edények csoportjában említjük fel végül az u. n. tűzikütyát is. Agyagból készült, többnyire erősen kiégetett kúp- vagy gúlaídomu tárgyak ezek, felső harmadukban vízszintes irányban egy nyílással vannak áttörve. Valószínű, hogy a főzésnél lábak gyanánt helyezték az edények alá. Nyílásuk arra való volt, hogy a tárgyat pálca segítségével a tűzben megfelelő helyzetbe hozzák. Ide tartoznak továbbá a hálósúlyok, melyeknek rendeltetését nevűk mutatja, végre az ékszerül szolgáló, agyagból kéHáz tartási eszközök. — 21 .—