Tragor Ignác: A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma (Vác, 1912)

I. Általános rész - VÁC ÉS VIDÉKÉNEK ŐSKORA

Franciaországban, Angliában és Dél-Néroetorszagban, valamint Algírban és Tuniszban is az ember létezésének olyan emlékeire bukkantak, a melyek azt bizonyítják, hogy a paleolíthkorban az ember együtt élt a ma mar kihalt mamuttal, a barlangi medvével és az éjszaki vidékre vonult rénszarvassal. A kőeszközöket t. í. emez állatok csontjaival együttesen találták. Hogy mikor volt e korszak, azt évszámmal kifejezni a tudomány mai állása szerint lehetetlen. Worsaae, a híres geologus a paleolíth-korról egyik tanulmányában így nyilatkozik: „Az ember legrégibb nyomai, melyeket Európában fedeztek fel, dél és nyugat felé találtatnak, főleg a Középtenger és az Atlanti óceán partvidékein és ezek oly távol, régi korba nyúlnak fel, melyben Európának a mostantól egészen elterö klímája és alakulása volt. Közel állnak ezek az úgynevezett jégkorhoz, midőn Európa nagy részét roppant jégárak borították. A mi később Európát képezte, az akkor úgy mint Grönland belseje mostanában, több ezer méter vastag jégkéreggel volt borítva, mely csak lassan olvadozott és megtöltötte a völgyeket és mocsarakat kavicscsal és földdel. Ez az olvadás legelőbb és a legnagyobb mértékben délen és nyugaton tőrtént meg. így hát itt lett a föld legelébb látható. Azért valószínű, hogy az ember Dél-Európában és különösen a Kőzéptengernél már századokon át lakott, mielőtt még északi Európa jégborítékától megszabadult volna." A paleolíth-korban az ősember természetalkotta barlangokban lakott, még a tüzet sem ismerte. Elete alig lehetett egyéb, mint a vadállatok ellen való küzdelem. Nem volt házíA csiszolatlan kőkorszak. — 13 .—