Tragor Ignác: A váci múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma (Vác, 1912)

I. Általános rész - VÁC ÉS VIDÉKÉNEK ŐSKORA

A csiszolt kőkorszak. állatja, sem agyagedénye, nem volt egyéb szerszáma, mint a letört ág és a kő, melynek szílánkolás által könnyebben kezelhető óriás mandola-forma alakot adott. Természetes tehát, hogy életében nagy lépést jelentett a tüzgerjesztés mesterségének s ezzel a sütésnek a megismerése, mert ez életmódját tete*nesen megváltoztatta és nagy lépéssel vitte előre a művelődés felé. Nyílván a paleolíth-kor fejlettebb civilizációjának tudhatjuk be azokat a sajátságos emlékeket, a melyekkel Francia-, Angol-, Spanyolés északnyugati Németországon kívül még Algírban és Krímeában is találkozunk. Ezek az u. n. menhírek, dolmenek, cromlechek és stonehengék. Felállítgatott, vagy körbe rakott kisebb-nagyobb, sokszor óriási sziklatömbökből álló emlékek, sírhelyek, vagy vallásos célokra emelt szerkezetek ezek, melyek úgylátszík, már az átmenet a neolíth-korba, de a melyekből hazánk egyetlen egyet sem tud felmutatni. A paleolíth-kor eme átmeneti emlékei sorába kell iktatnunk végre a Dániában nagy számmal eljövő konyhahulladék-halmokat, vagy a hogy ott nevezik: a kjökkenmöddíng-eket. A tengerpart vidéken elhúzódó dombok ezek, a melyekben részint pattogtatott, részint már csiszolt tűzkő (sílex) eszközöket találnak kagylókkal, halszálkakkal és még most ís élő állatfajoknak csontjaival együtt. Edénycserepek még nincsenek ezekben a halmokban, de itt jelenik meg először a kutya, mint háziállat. Abban az időben, midőn Franciaországot és Angliát már lakta az ember, a Duna és Tisza partjain az őskori orrszarvú legelt. (Népszerű természettudnmányí előadások gyűjteménye I. — 14 .—