Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

I. rész - a) A megye általános leírása

Tom. I. parte Speciali. Memb. I. Sect. I. Hist. Urbis Pison. Cap. IV. Artie I. & X. seq. p. 590.), aki visszautasítva az aragóniai királlyal való házasságot, itt töltötte szent szüzek között Istennek szentelt életét és a boldogok közé sorolták.”

Ami a szigetet illeti, nemcsak világi, hanem elsősorban egyházi épületekkel, kolostorokkal volt ékesen díszített. A királynak, az érseknek itt saját palotái állottak, úgy, hogy ha a királyok akár vallási okból, akár pihenés céljából kivágytak a városból, itt megtalálták a pihenőjüket, alkalmasan felkészítve mind a vallásos cselekményekre, mind a szórakozásra.

Itt voltak mindenesetre a franciskánusoknak, premontreieknek, dominikánusoknak éppúgy, mint a cisztercitáknak hatalmas és alapos munkával elkészített kolostorai. Mivel pedig a királyok gyakran tértek ki ide az udvarhoz tartozókkal együtt, a köznép a szigetet általában „Urszigeth”-nek nevezte. Egész kerületét erős fal övezte és a hullámokkal szemben gátakkal védték. A sziget forgalmát fokozta Szentpál falva, egy eléggé népes helység. De mihelyt a törökök Budát hatalmukba kerítették, a sziget kezdett elhagyatottá válni, s aztán minél kevésbé gondozták a hullámverések elleni gátakat, annál jobban ki lett téve a Duna támadásainak. Nemcsak az épületek mentek tönkre, hanem a sziget nagy részét is leszakította az ár. Ma már abból a régi dicsőségből semmi más nem maradt fenn, mint romok s némi épületfal-maradványok.

Még lehet látni a főtemplom kápolnáját, amelyet Boldog Margit képe ékesít.

Azt hallottuk, hogy az a kunyhó, amely a szigeten van, a szénakaszálás célját szolgálja. Ugyanis kiváló füvű kaszálók pompáznak itt.

A templom fölött kb. 200 lépéssel, magának a folyónak azon a szélén, amely Buda felé nyúlik, melegvíz-forrás van, amely bár nem tud kitörni a folyóból, mégis meleg gőzt bocsát ki, nyilvánvaló bizonyságául annak, hogy egészséges ér buzog fel. Akár a budaiakból folyik, akár máshonnan, mindenesetre bámulatos a heve, amely oly nagy hideg víztömegen keresztül hatol. A környéken lakók mesélik, hogy ha a folyó egészen befagy is, ezen a helyen mindig nyílás van, ami az ivásra módot ad.

Midőn ezekről elmélkedünk, eszünkbe jut, amit Plinius másutt említ: (Lib. VIII. Ep. XX. p. 446, Cellarius kiadása.) „Valami oknál fogva igen sok dolgot nem láttunk meg, vagy nem hallottunk a saját városunkban és a saját városunkról, amiket meghallottunk, olvastunk vagy megtekintettünk volna, ha Görögország, Egyiptom, Ázsia, vagy bármely más csodákat termő s ajánló föld mutatott volna. Én mindenesetre a minap olyasmit hallottam és láttam, amit azelőtt sohasem.”

20