Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - III. fejezet. A pilisi járás

9. § A városnak és a várnak a Károly halála miatti gyászát enyhíti Lajos és édesanyja, Erzsébet

Károly elvesztése után egy ideig gyászba borult Visegrád. Ez a nagyszerű király azt a század büszkeségét felülmúlóan díszítette egyházi és világi épületekkel. Mert az ő kegyességét dicséri a Szent Szűznek szentelt parochiális templom, nem is beszélve a palotáról, a pénzverdéről, a királyné saját üdülőiről és kertjeiről. A várnak és a városnak az árvaságát Lajos és édesanyja, Erzsébet enyhítették állandó itt-tartózkodásukkal. A Lajos koronázása után ide hozott szent korona, mintegy az égből küldött pajzs is újjászületett. Aztán Erzsébet egy évig volt távol itáliai útja miatt. Minthogy ugyanis Visegrádról 1343-ban, Szentháromság ünnepén eltávozott, csak a következő évben tért vissza.

Thuróczi így ír erről: (krónika, III. rész, IV. fej. 95. o.) „A királynő visszatért Apuliából Magyarországra a fent említett időben, és megérkezett a visegrádi házába eltávozásának évfordulóján és őt a fiai: t.i. Lajos úr, Magyarország királya, István herceg úr és az ország előkelői nagy tisztelettel és örömmel fogadták.” Azért akkor sem nélkülözte Visegrád az eseményeket, amikor a királynő idegenben járt.

Aztán vidám világ volt a városban és a várban, amidőn Lajos belopta magát a magyarok szívébe, s részben szerencsével, részben a saját vezetése folytán diadalt aratott Erdélyben a tatárokon, Itáliában pedig a gyilkosok felett. A foglyokat ugyanis mindkét helyről ide vezették. Lack fia Andrásról, az erdélyi vajdáról, a tatárok legyőzőjéről írja Thuróczi: (ugyanott, VI. fej., 96. o.) „Azoknak fejedelmét lefejeztette és sok zászlót és fogoly tatárt küldött a király őfelségének Visegrádra.”

De az András meggyilkolásával vádolt vagy gyanúsított nápolyi foglyokat is látta Visegrád. Ugyanaz a történetíró: (ugyanott, X. fej., 98. o.) „Néhány herceget az említett András fiának, a gyermek Károlynak a kíséretében kijelölt főemberei és katonái által Magyarországra rendelte azért, mivel elmulasztották megbüntetni a felségsértés vádlottait, s egy ideig feltehetően egyetértettek e szörnyű bűnnel, mert aki nem száll szembe e nyilvánvaló gaztettel, az a titkos szövetség gyanújába keveredik, őket aztán a visegrádi várba adták át őrizetre éspedig nagy gondossággal és tiszteletadással, tisztességesen ellátva őrizték, amint illett a királyi felség rokonaihoz.”

Négyesztendei szabados őrizet után engedték őket haza övéikhez, amikor t.i. VI. Ince kérésére Lajos a férje, András meggyilkolásával gyanúsított Johannának végképp megbocsátott.

97