Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - III. fejezet. A pilisi járás

10. § Lajos alatt Visegrádi helyzete kedvezően alakult.

A halála után a Kis Károly meggyilkolásával szennyezik be.

Ugyanebben az időben a szent koronával könnyelműen bánnak

Azután abban az egész időszakban, amikor Lajos volt a hatalom birtokosa, virágzott Visegrád, és nemcsak a királyi székhelyet, hanem a közbiztonság zálogát, a szent koronát is szemlélhette. Emiatt nemcsak a várat, hanem az alatta elterülő várost is igen erős őrséggel kellett ellátni.

Hogy vajon Paleolog János konstantinápolyi császár, aki 1366-ban Lajoshoz érkezett, hogy a török fenyegetés ellen segítségét kérje, Visegrádra jött-e, nem mondhatom, mivel tudvalevő, hogy a király már gyakran Budán tartózkodott. Szentiványi szerint Buda volt a tanácskozásuk színhelye. Visegrád akkor lett igazán látogatott, amikor Lajos a lengyel királyi méltósággal gyarapodva, két nemzet hivatali karát vette igénybe. Tudvalevő ugyanis, hogy Magyarország főtisztviselőin kívül a lengyelek vezető férfiai is időztek itt gyakran hivatalos ügyek miatt. De amikor Lajos kitért a sors útjából, Visegrád sorsa is rosszabbra fordult.

Szándékunk alapelveivel ellenkeznék, ha az anyjának, Erzsébetnek és a leányának, Máriának a viselt dolgait szigorúbban ítélnénk meg, női sajátosságaik miatt. Talán elég, ha annyit elmondunk, hogy a nők Visegrádot elhagyván, Budára tették át a székhelyüket, s azután a minap még Károly és Lajos székhelyét Kis Károly legyilkoltatásával szennyezzék be, amelyet alattomosan előkészítve, minden vadság mértékét felülmúló módon hajtották végre. „Károly még nem halt meg, innen Visegrádra, a várba viszik, s ott állítólag az ágyához küldött méregkeverő fojtotta meg. A testét az András-templomban mindenféle szertartás nélkül temették el, kevéssel azután, nem tudni, hogyan, kiásták, s éveken keresztül csábította a kíváncsi nézőket.” így adja elő emlékezetül Bonfini (Dec. III., I. könyv, 365. o.), Thuróczi másképpen: „A visegrádi vár alatt a Szentandrás-kolostorban sok éven keresztül eltemetetlenül fekve, s oszlásnak indulva, az emberi nyomorúság hatalmas látványát és a jövendő királyoknak eléggé hatható példát és bizonyítékot nyújtották.”

De ugyanebben az időben a koronával is könnyelműen bántak, mondja ugyanez a szerző. „Károly Székesfehérvárott igen népes gyűlést tartott, s a titkon elragadott koronát oda vitette.” Tehát a koronát elvitték az őrzőhelyéről, akár az őrök léhasága, akár valami erőszakos cselekmény révén. A historikusok ezek egyikről sem tájékoztatnak, kivéve Révai Pétert, aki azt állítja, hogy részben fenyegetéssel, részben egyesek segítségével ragadták azt el (In Commentario, de

S. Regni Hungáriáé Corona, p. 35. editionis nuperae Tyrnaviensis.),

98