Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - III. fejezet. A pilisi járás

A mindenki számára bőségesen kiszolgáltatott élelmiszerekhez hozzájárultak a királyok számára méltóságukhoz képest kiosztott ajándékok, amelyek örök dicsőséget szereztek a magyar királynak. János cseh király sok ezüstedényen kívül 52 nyakláncot, ugyanannyi kardkötőt kapott s ezenfelül csodálatos művészettel és sok arannyal kimunkált ostáblát, amelyen láthatók voltak: szögletes kocka tornyok, gyalogosoknak kétfelől felállított csatasora, vértes lovasok és királyok, amint valódi csata képét nyújtván csapnak össze, s őket aranyozott és drágakövekkel ékesített fegyverek és a harcmezőnek j áspissal és smaragddal kirakott terepe invitálta a harcra. Ezeken kívül Károly ajándékozott neki két nyerget, nem is annyira arannyal, mint inkább gyöngyök sorával kimunkálva. Ráadásul két drágaköves serleget, az egyik 200 font aranyat nyomott, a másik tömör aranyból volt elkészítve kagyló formájúra pompás művészettel és a drágakövek sokaságával.

Nem volt kisebb a bőkezűsége Kázmérral szemben sem, akit — mivel a cseh király számára rendelt adót nem fizette meg, az viszont neki Lengyelországra nézve minden jogot átengedett — azzal a jóindulatú figyelmeztetéssel bocsátotta el, hogy Jánosnak az adósságát az utolsó fillérig fizesse meg. Végül ott békét kötvén és örök szövetséget, megállapodtak abbán, hogyha e királyok közül bármelyiket bárki fegyverrel megtámadja, a többiek azonnal segítségére sietnek. Ezt a szövetséget valamennyien súlyos esküvel pecsételték meg.” így ír Bonfini, s pedig helyesen közli azt, ami Károly bőkezűségét illeti, de nem eléggé pontosan azt a szerződést, amelyet a királyok kötöttek. Meg kell tehát hallgatni a János fia Károlyt, a későbbi császárt, aki ezen az összejövetelen részt vett. így beszéli el az eseményeket: (In Vita sua p. m. eb. inter Script, Bohém, antiq.) „Ezek elvégzése után útnak indultunk Magyarország felé, atyánkhoz, akit a Duna fölött, Visegrádon találtunk I. Károly királynál, ö azelőtt atyánk nővérét bírta házastársul, de miután az meghalt, a krakkói király, Kázmér nővérét vette el. Vele három fiút nemzett, az elsőszülött Lajost, a másodikat Andrást és harmadikul Istvánt. Ez a Károly király békét szerzett atyám és a krakkói király között, úgy, hogy atyám lemondott az őt megillető jogról Alsó-Lengyelországban, t.i. Gnesenben és Kalisban és Lengyelország más alsó tartományaiban. A krakkói király viszont atyámnak, a cseh királynak a javára örökre lemondott a maga és alsó-lengyelországi utódai nevében Szilézia, Oppeln hercegségek és Boroszló városa feletti minden hatalmáról.” És a kölcsönös ellentétek számbavétele után így folytatja: „így teremtett békét Magyarország említett királya, aki ezért kötelezte magát arra, hogy segítségére lesz atyámnak Ausztria hercege ellen, aki a testvéremtől elvette Karinthia hercegséget és az említett Lajos ellen. E szö-94