Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - III. fejezet. A pilisi járás

vétségben ezek voltak: apám, Magyarország királya, Henrik bajor herceg, aki nővéremet vette feleségül.” Ezeket írja ő, amiket fel kellett említeni Visegrád nevezetességei között. (Vesd össze ezzel azt, ami Balbinusnál áll, Epitome Rer. Bohém. Lib. III. Cap. XVIII. p. 338, ahol ő ennek az összejövetelnek az idejét november 10-re teszi.)

8. § Visegrád az egyetértés temploma.

Kázmér lengyel király örökbe fogadja Lajost. I. Károly halála

Nem csoda, hogy akkora volt Károly király megbecsülése a külföldieknél, hogy nemcsak barátságát óhajtották a legmesszebbmenő módon, hanem vele személyesen megjelenve szövetséget is kötöttek. Mindenesetre Locha (Bonfini, idézett helyen, 324. o.), a rutének királya, akár a már említett királyok példáján felbuzdulva, akár valami egyéb szükségtől kényszerítve, maga is Visegrádra érkezik 1338-ban igen tekintélyes lovas kísérettel. Miután egy ideig a királynál mulatott, örök békét és örök barátsági szerződést eszközölt ki és ajándékokkal elhalmozva tért vissza övéihez. Abban az időben tehát Visegrád „a békesség temploma” volt, ahol királyok és hercegek igen súlyos ellentéteit tárgyalták meg, szövetségeket kötöttek, s aztán a szövetségesek jó tanáccsal és anyagiakkal is megsegítették egymást.

1339-ben újabb megtiszteltetés érte Visegrádot. Kázmér ugyanis, amidőn látta hogy nem lesz fiú örököse, a lengyel főpapok és főurak nagy kíséretével július havában ide érkezett, hogy az országát nővérének, Erzsébetnek a fiára, tehát az unokaöccsére, Lajosra átírja, miután őt ünnepélyesen fiává fogadta.

„A következő évben — mondja Bonfini — (ugyanott és még olvasd el Thuróczi krónikája II. rész, 98. fejezet, 89. oldalát) Kázmér, Lengyelország királya és Lajos nagybátyja Károly hoz visszatért az előkelő uraknak és főpapoknak igen tiszteletre méltó küldöttségét vezetve. A király őt főurainak és főpapjainak nagyszámú gyülekezetében fogadta, hogy rokonának megadja a kellő tiszteletet. A két fejedelemnek ebben az igen előkelő gyülekezetében Kázmér a Károly fiát, Lajost, aki a nővére után unokaöccse volt, gyermek nélkül árvaságra jutva, fiává fogadta, s Lengyelországot ráruházta, felszólítva minden jelenlevő főpapot és főurat, hogy legyenek tanúi e legfrissebb óhajának. A jelenlevő lengyelek ehhez önként hozzájárultak (ugyanis a Krakkóban tartott országgyűlésen örököséül Károlyt, vagy két fia közül valamelyiket, Lajost vagy Istvánt jelölte ki. Lásd: Scriptores Rer. Polonicar. erre az évre vonatkozó részét és Timon: Synopsis chronolog. Nova c. művét), s ez ügyben ünnepélyes oklevelet állítottak ki. Károly, attól az elképzelésen felüli nagylelkűségtől meg95