Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - III. fejezet. A pilisi járás

A következő 5. és 6. §-ban I. Károly két oklevele szerepel. Az elsőben leírja a merénylet lefolyását és a Zách családra mért büntetést, a másikban az életmentő Patóchi János megjutalmazásáról szól.

7. § Károly e gyászos esemény után is kedveli Visegrádot.

Bonfini leírja a négy király itteni találkozását

Azt gondolná az ember, hogy e gyászos esemény után Visegrád ellenszenvessé vált Károlynak, de nem ez történt, sőt az a tény, hogy ezt a helyet, mintegy boldogulásának segítőjét, sok mindennel gazdagította, díszes épületekkel csakúgy, mint kiváltságokkal. Az ugyanis sajátos szokása a fejedelmeknek, hogy az egyik vagy másik helyen elszenvedett baleseteket a jövő szempontjából kedvező jelnek tekintik. S ez valóban így történt Károllyal, ezzel a jóságos, de a királyi méltóságra rátarti fejedelemmel. Amikor ugyanis a 6 éves fiát, Andrást, 1333-ban Róbert nápolyi és szicíliai királyhoz vitte, nem habozott a családját Visegrádon hagyni, akár azért mert e hely alkalmas voltát annyira megbecsülte, akár azért, mert megbízott a környezetének a minap Felicián bűnével próbára tett hűségében, s úgy gondolta, hogy félelemre nincs oka. Amikor az itáliai útról visszatért, Visegrád hírnevét új nevezetesség öregbítette. Itt gyűltek össze a mi Károlyunknál János cseh király, Károllyal, a későbbi e néven negyedik római császárral és Kázmér lengyel királlyal Szentmárton ünnepe táján.

Ennek az ünnepélyes alkalomnak a leírásában igen ékesszóló Bonfini (Dec. II. IX. könyv 323. o.). „Miután — mondja — Károly Magyarországra visszatért, a következő évben (t.i. 1335-ben) János cseh király és fia Károly, aki nem sokkal később római császárnak lett megválasztva, valamint Kázmér, Lengyelország királya Károlynál Visegrádon összejöttek Márton ünnepe körül.” Ezután bőbeszédűen leírja az itt összegyűlt királyok cselekedeteit. Hogy milyen pompával fogadták őket, azt a következő módon érzékelteti: „Minthogy e királyok közt az egyezség megteremtéséről és örök szövetségről tárgyaltak Visegrádon, néhány nap múlva a békét meg is teremtették. A vendégeket olyan bőségesen látták el és oly nagy pompával kezelték, hogy a csehek és a lengyelek nem tudtak betelni a bornak és mindenféle ennivalónak bőségével. (Thuróczi: mindennap a csehek királyának étkezésre a magyar király bőkezűségéből kiadtak 2500 kenyeret és bőségesen a királyi eledelekből, a lovaiknak is abrakot minden egyes napra 25 csöbörrel. A lengyel király étkezésére pedig 1500 kenyeret, s egyéb ennivalót is bőségesen, borból pedig kiutaltak 180 átalaggal. íme Károly bőkezűsége és Magyarország gazdagsága!)

93