Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - III. fejezet. A pilisi járás

E vidám események mellett azonban gonosz dolgok is történtek, de a leggyászosabb az volt, ami 1330-ban esett meg, s ami majdnem a király, a királyné és gyermekeik halálát okozta. Feliciánnak, ennek az alvilági fúriáktól hajtott embernek a rémtettéről bőségesen tudósít Bonfini (Dec. II. IX. könyv 319. o.). „Ez a férfi, akit Feliciánnak neveztek és a Zanch-ok családjából származott, Trencséni Máténál, az egykori nádornál szolgált. Itt vagyonban és méltóságban meggyarapodott, és tőle elbocsátva, csakhamar a király cselédsége közé furakodott be, hogy annál jobban megteremthesse boldogulása feltételeit. Ez a minden gaztettre képes lélek leplezve féktelen ambícióját, rablással és mindenféle bűnös tevékenységgel gyarapította vagyonát. A vadság, álnokság és hűtlenség egyedülálló példája volt, de ezeket a súlyos bűnöket valamiféle szabados merészséggel és hivatali kötelessége mindenkori teljesítése mellett úgy takargatta, hogy a király kegyét nagymértékben kiérdemelte. A parancsok színlelt tiszteletben tartásával és szorgalmával a királyhoz szabad bemenetelt szerzett magának, úgy, hogy az ajtók éjjel-nappal nyitva álltak előtte. Ilyen lehetőségre tévén szert, hallatlan merészség fogta el a méltatlan bűn elkövetésére. Elhatározta, hogy váratlanul megtámadja a királyt, a királynőt és a gyermekeiket étkezés közben, hogy vele együtt az utódját is megölvén, az egyeduralmat megszüntesse és mindent kedvére rendezzen el. Azt tapasztalta ugyanis, hogy a megbékélt országban, a békében és nyugalomban kevés hasznot tud húzni magának. Mások azt mondják, hogy e szörnyű cselekedetre feleségének a királynő öccse által történt meggyalázása indították. Ezért, előre megfontolt szándékkal a Visegrád városában a feleségével és gyermekeivel ebédelő királyt megtámadja április 17-én, oda hivatalának ürügyén belépve. Majd kirántott karddal a királyra tör, de az ütést elvétve, csak könnyebben sebzi meg a jobbját. Hirtelen a legszentségesebb úrnő felé fordulva, annak négy ujját lemetszi. Azokat az ujjakat, amelyekről el lehet mondani, hogy a női jótétemények és pazar bőkezűség végrehajtói, hiszen a királynő azokkal készítette éjjel-nappal a miseruhákat. De nem kíméli az ott levő gyermekeket sem; miközben villogó karddal rájuk támad, a nevelőik gyorsan közbe lépnek, s így saját testük közbevetésével megvédték a rájuk bízott gyermekeket, dicséretre méltó hűséggel, miközben a gyermekek szertefutottak. Az egyik nevelő Gyula fia, Chenesich, a másik Miklós, János nádornak a fia. A kavarodás közben, az urak kétségbeesése közepette János, a Patochi András fia, a királynő szolgája, egy szépreményű ifjú a le- s fel dühöngő Feliciánra ráveti magát, és tőrével a nyakát átszúrja, s a földre teríti.” Így beszél a történetíró erről a rémtettről.

92