Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - III. fejezet. A pilisi járás

»■Hiába próbálják azt, amíg Salamon a börtönéből ki nem szabadul.« (Ugyanezt a történetet lehet olvasni a Dec. II. II. könyv 186. oldalán, ahol a szűz Charis néven szerepel. Ehhez hozzáolvasható, ha tetszik, Tarnóczy István jezsuita: Szent László magyar király élete c. műve, Elog. VI. és VIII. kiadva Bécsben, 1683-ban). „László a szűz jóslatára hallgatva, őt szabadon bocsáttatja, s 3 napos böjtöt rendel el könyörgésekkel. Ezt szabályszerűen elvégezvén, amikor a főpapok és főurak nagy seregével ismét a bazilikába érkezett, a megérintett kő, amelyik sokáig rátapadt a sírra, könnyen elmozdíthatóvá vált, és így a király úr maradványai napvilágra kerültek.”

Ilyen csodától vált akkor híressé Salamon fogsága s egyszersmind megszabadulása. Csodálni lehet, hogy még arra sem akarták figyelmeztetni az exkirályt, hogy jobb belátásra térjen és szelidebb szándékai legyenek, mint amelyek eddig vezették.

Hogy aztán látogatott volt-e ez a visegrádi börtön, nem könnyű megmondani, mert több mint 200 esztendőn keresztül a várnak és a városnak sorsa homályban rejtőzködik.

4. § A hely hírét I. Károly gyarapítja; házasságkötésével tiszteli meg a várost,

Felicián merénylete pedig gyászba borítja

Ezt a helyet az elhagyatottságából I. Károly emelte hírnévre, akár azért, mert fekvésének bájos volta ösztönözte erre, akár azért, mert elfordult a budaiaktól, miután megtudta, hogy szokásuk szerint lázadó módon a fennálló rend megváltoztatására törekedtek. Vannak, akik azt gondolják, hogy legfőképpen a korona miatt tette ide Károly a székhelyét. Ezt ugyanis, még a minap László erdélyi vajdától nagy nehezen megszerezve, a koronázási ünnepségek után, 1310-ben ide hozatta. Tehát, miután elnyerte a királyságot, nem kevésbé, mint a szent koronát, és az ország egyéb kitüntető jelvényeit, a várat és a várost kezdte pompásabban felszerelni, falakat építtetni, palotákat emeltetni, kerteket létesíttetni, hogy azok nápolyi szokás szerint, az itt időző királynak gyönyörűséget szerezzenek.

Könnyű elképzelni, hogy Visegrád hirtelen meggyarapodott a királyi székhelyre özönlő előkelőek révén. Azt hiszem, hogy ezek az eredmények ösztönözték Károlyt arra, hogy ide telepítse át az állandó lakóhelyét. Aztán meg kell említeni, hogy három itt lebonyolított menyegzői ünnepséggel is megtisztelte Károly ezt a várost. Miután ugyanis a lengyel Mária és Luxemburgi Beatrix eltávoztak az élők sorából, az állandóan itt tartózkodó királynak a harmadik fogadalomtételt is megengedték.

91