Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)
ségek, apátságok, kolostorok és sok nemes család régi jogait, a királyok bejegyeztették. Erre pedig állandóan fel kell hívni a figyelmet, mert a mi honfitársaink nem hiszik el, hogy az okleveleknek a történelemhez valami közük van, bármennyire nem szorul ez sok és hosszú bizonyításra. S ezt a figyelmeztetést annál gyakrabban kell megtenni, minél inkább meg vagyok győződve arról, hogy végül is a magyar történelem, amely legnagyobb részében mesékkel van telehintve, vagy tévedésekkel beszennyezve, vagy összefüggéstelen, akkor hozható kétségtelen megvilágításba, ha a ma még rozsdával és molyokkal vívódó okleveleket segítségül hívjuk.” Viszont a történelmi felfogásán és az előadásán is erősen érződik, hogy a barokk korban élt és munkálkodott. Az uralkodóház és az arisztokrácia iránt lojális; előadásában szívesen fitogtatja széles körű ismereteit és zsúfolja bele a szövegbe. Bár a későbbi kutatások több megállapítását is módosították, ezek magyarázatával nem foglalkozunk, éppen mert forrás gyanánt kezeljük. Azokat csak a legfontosabb helyeken jegyzeteljük. A művet Mikoviny Sámuel, az akkori idők kiváló geometriájának térképmellékletei egészítik ki. Pest—Pilis—Solt megye a mű harmadik kötetét teszi ki. Ebből kihagytuk az akkori Pest és Buda városok történetének ismertetését. Ezek teszik ki a kötet kétharmad részét. Kihagytuk továbbá azoknak a településeknek az ismertetését, amelyek ma már nem tartoznak Pest megyéhez (Kecskemét, a régi Solt megye stb.), ide vettük viszont a negyedik és a kéziratos kötetből azokat a helységeket, amelyek a mostani Pest megye tartozékai, de a Bél idejében Hont, Fejér, illetve Nógrád megyéhez tartoztak. A többi rész fordítását hitelesen próbáltuk visszaadni, csupán az eredeti címeket rövidítettük meg, és kihagytuk a váci püspökök névsorát és rövid életrajzukat, valamint néhány oklevélpublikációt, ami nem tartalmazott lényeges adatot a megye történetére. E kihagyott részek jellege és mérve felől azonban mindig tájékoztatjuk az olvasót (kisebb betűkből álló szedés a fejezet között). Bél maga sűrűn idézi a forrásait lábjegyzetben. E lábjegyzeteit mi a szöveg közé építettük be zárójelben. Bél Mátyás könyvét ma forrásnak használjuk, adatait azonban mindig kellő forráskritikával szabad felhasználnunk. Az egyes településekre, lakosságukra vonatkozó adatai gyakran pontatlanok, és hogy az olvasó hamis ismereteket ne szerezzen, ezért a műve megjelenéséhez legközelebbi országos, az 1728-as regnicolaris összeírás adatait szembesítettük az általa közöltekkel (szöveg közti kisbetűs szedés). Az összeírás alapján megkülönböztetünk jobbágyokat, házas zselléreket és házatlan zselléreket, akiket néha lakóknak vagy alzselléreknek neveznek. Az összeírás a legtöbbjükről megállapítja, hogy örökös jogon 6