Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

bírják-e telki állományukat, avagy pedig szabad költözésűek. Ezt a jogi megkülönböztetést az özvegy jobbágynők és az özvegy zsellérnők, valamint a falusi nótárius és iparosok (mészáros stb.) vonatkozásában nem mutatja ki. Az utóbbiakat gyakran név szerint nem is említi. Emiatt a részadatok összegezése ebben a vonatkozásban nem mindig egyezik az összes háztartásfők számával.

Bél gyakran téved a lakosság etnikumának meghatározásában is. Ezért a háztartásfők neve alapján némileg következtethetünk a népi hovatartozásukra is. Ebben a korban a családnév és az etnikum között szorosabb kapcsolat volt.

Bél Mátyás adatait gyakran levelezésből merítette. Az adatközlők részben könnyen általánosítottak, részben nem rendelkeztek kellő tájékozottsággal. A hivatalos adóösszeírás hitelesebb képet ad a falu társadalmáról és etnikumáról, mint Bél adatközlői. így fordulhatott elő, hogy több község a felsorolásból kimaradt. A leírás végén minden esetben hozzuk az általa kihagyott községek adatait is.

Bél munkáját kb. 1733-ban zárhatta le, a hivatalos adóösszeírás pedig 1728 tavaszán történt. Az öt év alatt természetesen történhettek változások: pl. a földesúr személyében, ezeket ellenőrizni nem tudtuk. Szükség esetén azonban későbbi összeírások adatait is felhasználtuk.

Bél Mátyás a helytörténeti adatok közlésén kívül a helyekhez kapcsolódó köztörténeti események ismertetésére is kiterjeszkedik. Itt is bizonyos óvatossággal és kellő kritikával kell elfogadnunk megállapításait.

Általánosságban kívánunk hivatkozni Pest megye műemlékei c. Budapest, 1958. kétkötetes monográfiára, amely a műtörténeten kívül az egyes települések helytörténetének és köztörténeti vonatkozású adatainak a vázlatát is adja. Jelenleg ez a legmodernebb az egész megyét felölelő hely- és műemléktörténeti munka. Nem utalunk itt a magyar történeti bibliográfiákra, amelyeknek áttanulmányozása feltétlenül szükséges, ha az olvasó egy részletkérdéssel alaposabban kíván megismerkedni.

Nagy hiányt kíván pótolni ez a mű, amely az első magyarországi helytörténeti lexikon volt. A latin fordítás közreadásával a török pusztítás alól szabadult megye adataira építheti a szaporodó számú helytörténész, tanár, tanuló és érdeklődő a maga ismereteit.