Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - I. fejezet. A váci járás

lalni a várost. Erre a nagy jelentőségű tényre az adott alkalmat, hogy 1595-ben a keresztény seregek nagy vitézséggel elfoglalták Esztergomot és Visegrádot. Amikor ugyanis ezek szerencsétlen sorsáról tudomást szerzett Mehemet, Vác parancsnoka (őt azelőtt Borsi Gergelynek hívták, s Palota őrségéből megszökve állt át a törökökhöz), úgy gondolta, hogy semmiképpen sem teszi ki magát a sors kedvezőtlen fordulatának, ezért a várat felgyújtva és azt a két vagy három, három evezősoros hajót, amelyet a mieink Esztergom első sikertelen ostroma idején rútul otthagytak, szerfölötti félelmében s a gyors menekülés miatt hátrahagyva, Budára vonult. Miután pedig Pálffy a füstből és a lángok fényéből megtudta, mi történt, gyors evezőcsapásokkal oda sietett, a tüzet eloltatta, az alkalmas fekvésű helyet elfoglalta, s ott őrséget helyezvén el, s azt Oroszi András gondjára és buzgalmára bízva, a táborba visszatért. Ezeket olvashatni Istvánffynál. (XXXIX. könyv, 665. o.)

Ortelius másképpen adja elő az eseményeket, amikor így ír: „Január közepén hirtelen támadással, rohammal bevették a keresztények Vácot, s a menekülő törököket mind egy szálig levágták.” (I. rész, 158. o.)

Ha ez történt, azt kell gondolni, hogy ismét kifosztott várost hogytak hátra, amelyet aztán az ellenség új őrséggel erősített meg, s ez az említett félelem miatt végül is eltávozott.

A következő, 1596. évben Eger elestén kívül történt a szerencsétlen ütközet is Keresztúrnál.9 Ezen fellelkesedve a budai parancsnok, hogy ő maga is valami nevezetes cselekedetet hajtson végre, összeszedve a szomszéd várak őrségét, Vác ostromát határozta el. Méltán bízott abban, hogy e kezdeményezését siker koronázza, mivel megtudta, hogy a balszerencsés ütközet hírétől megrémült őrség nem bízik a jövőjében. November idusa előtti napon tehát csapataival a város alá nyomul és sáncokat emeltet. Ekkor a mieink kitörve zaklatják az ellenséget, majd valóságos ütközetre kerül sor, s egyes helyeken öldöklés kezdődik. Néhány napig tartott az ostrom, amikor is az ellenség táborában elterjedt az a hír, hogy a szomszéd várak őrségei, a küszködő Vácnak segítséget hozandó, gyorsított menetben, nagy felszereléssel megérkeztek. Ez a hír megdöbbentette az ellenséget, s kétségkívül a félelem miatt a budai elhatározta, hogy sátorfáját felszedve, egyenesen hazaindul. Ez a távozás inkább meneküléshez hasonlított, s ezt a parasztok a maguk javára fordították, mert azokat, akik az útról letérve bolyongtak, vagy legeltettek, megölik és tőlük zsákmányt szereznek. így álltak bosszút az ellenségen. Ilyen volt akkor Vácnak a sorsa. (Ortelius, idézett helyen, 208. old.)

53