Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)
II. rész. A megye leírása járásonként - I. fejezet. A váci járás
10. § A város újra gazdát cserél A következő év szomorúbb eseményeket hozott. Miksa Győr ostromához fogott hozzá. Az emiatt felháborodott törökök Satergi vezérletével, erős hadsereggel először Belgrádba, majd Budára érkeznek. Amikor erről Miksa tudomást szerzett, Győrt otthagyva, Csallóköz szigetére települt át. Ezzel szemben Satergi rövid, de heves ostrommal elfoglalja Tatát. Innen elindulva — miután hasztalan próbálta a Duna túlsó partján menetelő mieinket harcba hívni — éjjel Buda felé tartott. Miksa, mivel azt hitte, hogy Esztergomot fenyegeti a veszély, a Dunán túl vonulva a seregével oda húzódott. Midőn azonban megtudta, hogy a Buda felé induló törökök a Dunán Pestre mentek át, s méltán azt gondolta, hogy Vác felé tartanak, s a menekülőktől is, akik sokan érkeztek, erről értesült, oda igyekezett, s a következő napon Verőce falunál, Váctól nem messze letáborozott. A törökök sem késlekedtek azonban, s a mieink szeme láttára hat nagy ágyút a sáncokra telepítve, kezdték veretni a várost. A védősereg, s az élükön álló Dobosi György, amint az Pálffytól parancsba kapta, kevéssel azelőtt az ágyúit biztonságba helyezte, nehogy ezen a kevésbé védhető helyen az ellenség zsákmányává legyenek, a bástyák alapfalaiba puskaport helyezett el, s a várat kiürítette. A felgyújtott vár aztán hamarosan elhamvadt. Az erődítményt tehát az ellenség elfoglalta, s a romokat kezdte eltakarítani és a várost erősíteni. De ezt nem folytatták sokáig, mert úgy gondolták, hogy a mieink, akik a közelben, megerősített táborban tanyáztak, hamarosan ütközetbe akarnak bocsátkozni. Abbahagyva tehát a hely restaurálását, elhatározták, hogy megvárják, amíg a mieink csatára szánják magukat, vagy ha nem, akkor ők támadják meg a táborukat. Így hagyta ezt ránk írásban Istvánffy. (XXX. könyv, 712. o. Istvánffy azután téved, amikor úgy beszél erről a csatáról, mint amelyiket Neszménynél vívtak meg, mint hogy Neszmény négy mérföldnyire, sőt ennél is nagyobb távolságra van Váctól nyugatra. Világosabban olvasható erről: Orteliusnál az idézett helyen 227. s köv. oldalakon.) Ezután csata keletkezett, amelyben a gyengébb törökök nagy veszteséget szenvedtek, s erre nem késlekedtek békét ajánlani. A tárgyalások vezetője, Pálffy, a váci sziget alatt elhelyezett táborában hallgatta meg az ellenség feltételeit, s rögtön észrevette, hogy az csak a mieink megtévesztésére rendezett színjáték. Ezért minden eredmény nélkül, sőt sértődötten távoztak el a békéltetők. Miután pedig az ellenség nagy titokban meglépett, Miksa megbízta Pálffyt Vác megerősítésének és őrséggel való ellátásának gondjával (mert az ellenség azt kiürítette). A parancsot Pálffy végrehajttotta (lásd Istvánffy, a XXX. könyv végén), és folytonos éjjel-nappali 54
