Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - I. fejezet. A váci járás

248. o.) annak a háborúnak az alkalmából, amelyet 1542-ben Brandenburgi Joachim vezérlete alatt viseltek minden eredmény nélkül. „A késedelem egyéb okaihoz még az is hozzájárult, hogy a Duna két ágra szakadva Vác alatt szigetet képez, amelyet Szentendrének neveznek, s ez a Pest felé igyekvőknek kettős hídon volt megközelíthető. Az a hír járta, hogy azon az úton, amely Vác felé tart, az ellenség cselt vetett, és a mieinket, ha arra veszik az útjukat, meg fogják támadni. De Vitellius a Brandenburgi bátorítására megígérte, hogy ő előremegy és ennek a cselszövő álnok fajnak a ravasz terveit, ha csakugyan van ilyen, kikémleli, s ezen az úton haladt a zászlóaljával, úgy, hogy a hadsereg főparancsnoka becsület szavára megígérte, hogy a következő napon követni fogja.

Minthogy ellenség nem mutatkozott a láthatáron és minden békésnek látszott, az azelőtt híres és templomáról nevezetes, amit Géza, a Nagy, Magyarország királya nagyszerű művészettel szerkesztetett meg, de a legutóbbi háborúban felégetett és kipusztított városba bevonult a csapataival. Miután pedig erről jelentést tett a fővezérnek, az egész hadsereg a szigetről a bal partra települt át.”

Ügy gondolom, hogy amikor Roggendorf Buda ostromára indult, Izabella őrsége, amelyet Bálint helyezett el, nem bízva az erejében, felgyújtotta a várost, nehogy az ellenség annak hasznát vegye és Budára vonult be. Mert, hogy Roggendorfnak tulajdonítsuk ezt a szörnyűséget, aki menekülőhöz hasonlatosan távozott az ostromtól, kevésbé tartom méltányosnak.

Joachim mindenesetre, miután kénytelen volt Pest ostromától elállni, a városkát őrség nélkül hagyta hátra, s éppen csak hogy megtépázott seregével ő maga Esztergomba, majd Bécsbe érkezett épségben. Tehát üresen találta Szolimán Vácot és vette hatalmába, amikor Valpo, Siklós és Pécs elfoglalása után a csapataival elindult. (Ez 1543-ban történt.)

„Azután az 1544. évben — írja Istvánffy a XVI. könyv kezdetén — a törökök tavasz kezdetén megindították a háborút, s miután Budát, Vácot és Esztergomot elfoglalták, igen nehezen viselték el, hogy az e városok közepén fekvő Visegrád a mieink kezén maradt és mind a Dunán, mind a szárazföldön az utakat ellenőrzése alatt tartotta.”

9. § A város visszafoglalása, a törökök eredménytelenül ostromolják

Az ötéves fegyverszünet, amelyet 1545-ben Veltwick követ révén kötöttek (ugyanott, 276. o.), többek között Vácot is a török birtokában hagyta. Több, mint ötven év telt el, amikor vissza tudták fog