Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - I. fejezet. A váci járás

Akkor ez volt a divat a magyaroknál. Tévednek tehát azok, akik szemére vetik fajtánknak, hogy a múzsáktól teljesen távol tartja magát. Mindenesetre inkább Marsnak hódolnak, mint Apollónak. Bizonyos, hogy mindig akadtak, akik vagy a tudományban tűntek ki, vagy a harcban állták meg a helyüket, ha ezek amazoknál mindig többen is voltak az ország viszonyai miatt.

6. § A város hírneve Korvin Mátyás, illetve Báthori püspök alatt a legnagyobb

Vác a legjobban Korvin Mátyás ideje alatt virágzott, egyrészt a fejedelemnek a városok ékesítését célzó páratlan szorgalma következtében, de elsősorban Báthori Miklós nagylelkűsége révén, aki püspöksége feldíszítésében fáradhatatlan serénységet tanúsított. E férfiú érdemeiről fentebb már bőven beszéltünk. Hallgassuk meg Galeotto Marzio-t, aki mint szemtanú ír (az idézett helyen): „Nem ismétlem, hogy mekkora bőkezűséggel állíttatta helyre a templomot, miután Itáliából hozatott építészeket és mesterembereket nagy költséggel, hogy mind a templom, mind pedig a püspöki palota megfeleljen emelkedett szellemének. Egyet azonban meg kell említenem. Amikor Magyarországon már két esztendőt töltöttem el, s a Miklós látogatására betértem hozzá, olyan emberséggel fogadott és kezelt, hogy ez a vendégszeretet csodálatba ejtett. Mellesleg állandóan arra biztatott, hogy a Mátyás király viselt dolgait írjam meg, nehogy ennek a nagy királynak a cselekedetei, amelyek díszére váltak a hazájának, s annak hírnevét öregbítették, a feledés homályába merüljenek. Igen tetszett nekem udvarának méltóságos viselkedése és választékossága, a püspöki rezidenciában ugyanis imádkoztak, vagy tanultak, vagy lant kísérettel énekeltek, vagy szép beszélgetéssel töltötték az időt. Nem ismerték a henyélést, a tétlenséget, az időpocsékolást. A várból a kertekhez, amelyeket ő maga alakított ki és halastavakkal díszíttetett, s a kertekből a várhoz sétáltak gyakorta, s a könyvekkel felszerelt művelt emberek társasága azt eredményezte, hogy az utat is vitákkal töltötték el. A püspök olykor kikocsizott, a szőlővel és gyümölcsfákkal beültetett kies, napsütötte dombkoszorút szemlélte, s ekkor is olvasgatással és tisztes vitatkozással töltötték az időt, úgy, hogy azt hihetné az ember, hogy Minerva és a múzsák lakják ezeket a virágzó dombokat.”

Ez volt akkor Vác képe, a sok kellem és tisztesség városáé. Elképzelhetni, hogy ilyen nagyszerű püspök alatt mennyire megnőtt a város híre. S ráadásul Mátyás halála után ő még 15 évnél is tovább a hatalom birtokában volt. Azon azonban csodálkoznunk kell,

49