Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - I. fejezet. A váci járás

Nem tudom, hogy erre a korra, vagy valamelyik ezután következőre vonatkoztatható-e a Kuselius Salamon megjegyzése (a földrajzi lexikona „V” betűjénél), amely szerint a püspökségen kívül itt lycaeum, illetve akadémiai gymnazium is virágzott. Ha ez így van, a püspökök gondoskodásából történt, hogy ezt a helyet, ahol a vallásosság buzog, tudománnyal is ékesítették. Ha valamivel ugyanis, akkor a szellem művelésével szerezhetnek hírnevet a városok maguknak. Valóban, Athén önmagában véve nem nagy település, amely sem nagyságban, sem gazdagságban nem hasonlítható Spártához, mégis megérdemli, hogy a történelemben elibe helyezzék Spártának, mint minden tudomány központját.

S ugyanez a kiváltságos dicsőség ékesítette Platon Lycaeumát és Cicero Tusculanumát, s tette ismertté számunkra ezeket az apró helyeket és falvakat.

A vácinál csak azt fájlalhatjuk, hogy ma már képtelenek vagyunk megállapítani, milyen volt a szervezete, a tanítás és a tantárgyak rendje. Ha az akkori idők szelleméből következtetni lehet, a tanítás a humán művelődés néhány eleméből és vallásos elmélkedésekből állott. Akik ugyanis mélyebben akartak behatolni a tudomány szentélyébe, azok Itáliába mentek éppúgy, mint régen a rómaiak Athénba. Elég volt itthon csak az alapokat lerakni, majd az itáliaiakhoz fordultak azok, akikbe a természet beleoltotta a tanulás vágyát.

így nyilatkozik saját magáról Janus Pannonius, a koszorús költő (Elégiák I. könyve, 3. elégia, 152. o., kiadva Frankfurtban, 1619-ben Pareus János Füíöp által: in delitiis poetarum Hungaricorum címen), midőn édesanyja, Borbála halálát siratja:

„Majd amikor már biztos lábbal jártam a földön,

S ejteni már tisztán tudta nyelvem a szót,

Tüstént ráfogtál, tanulékonyt, a tudományra,

Hogy ne fecséreljem otthon a napjaimat,

És ami hasznot a gyapjú hoz neked és a szövése,

Tandíjként viszi el mind a te kis tanulód.

Még csak alig kezdtem kóstolni a szép-tudományba,

S jól bizonyítottam, hogy mit ígér a jövőm.

Bátyád akkor Olaszba utaztat, e távoli földön Gyűjtsem a tudnivalót — annyi az óhaja csak.

Költségén meglaktam sorra Velence vidékét,

Épp tizenegy évkört járt be eközben a Nap.”

(Csorba Győző fordítása)

(A nagybátyja Sbardellatus Ágost váci püspök volt.)

5. § Vác mint a tudományok otthona

43