Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)
I. rész - b) A megye lakói és kormányzata
5. § A dalmaták és rácok A dalmatáknak is van telepük. Amidőn először érkeztek ide a rácokkal és a bolgárokkal, hosszú időn keresztül a görögkeleti vallást követték, azután a római katolikusokkal egyesülve már ezt a vallást vallják, de a rácok szokásai szerint. A nyelvük is nagymértékben azokéhoz hasonló. A dalmaták: t.i. a horvátok, szerbek — akiket rácoknak is neveznek — a szlávok, csehek, lengyelek, oroszok és a tatárok egy része nem a nyelvben, hanem csak táj szólásban különböznek. Ezek a mieink kevés munkával, szétszórtan építik fel házaikat; a szobáik csak akkorák, hogy elférjen benne a sütőkemence s a kettős pad. Napközben erre ülnek, éjszaka erre feküsznek. Akik ezt a népet tapasztalásból ismerik, a hanyagságát róják fel. Még ha a legjobb is a földjük, teljesen elhanyagolják. Olyan a szemléletük, mint az adófizetőké; csak annyit kell termelni, amennyi az élet fenntartására elegendő. Mindenesetre csak annyit dolgoznak, amenynyi a tehernek érzett élet fenntartására kell. Ezért aztán a földesuraknál nem nagy a becsületük. Azok herének tartják őket, akik csak a kész termés elfogyasztására születtek. Velük egyenlő a trák nép is, akiket rácoknak hívnak. Ezek csak csekély mértékben különböznek a dalmatáktól. Az életüket részben a földművelésből, részben kereskedésből és iparból tartják fenn. Alacsony házakat építenek, s ezeknek a frontján alakítják ki a műhelyeket és boltjaikat. Magyar ruhát viselnek, de faji megkülönböztetésből kissé hoszszabbat. T.i. a köntösük hosszabb, a fejfedőjük piros, kecskebőrből, vékony szalaggal körülvéve. A lábukat botos és bocskor, a jobb módúakét cipellő takarja. Hasonló a nők viselete is. ök is magyar ruhában járnak, a fejüket főkötővel övezik, az arcukat nyakba érő fehér lepellel takarják be úgy, hogy a szemükön kívül és az arcuk kis részén kívül semmi sem látható. Ezt főleg a jegyeseknél lehet megfigyelni. Ezek ugyanis, amikor a vőlegényük először vezeti őket haza, az egész arcukat eltakarják. Nincs nép, amely ennyire sokat adna a szeméremre. Inkább a halált választanák, mint hogy becstelenségbe essenek. S hogy ettől megóvják magukat, munkával és böjtökkel gyötrik a testüket, a lelkűket pedig szigorú vallásossággal. Jó természetűek, de műveletlenek. Ha meg is tanulnak írni és olvasni, egyéb tudománytól tartózkodnak. Maguk a papjaik is a kötelező szentírás-olvasáson kívül semmit sem tanulnak. Ezt az egyszerűséget nagy erény számba veszik. A beszédük a dalmát és szláv nyelvhez igen közel áll, de nem kis mértékben különbözik is. Mindenesetre mind a kettőből kölcsönöztek valamit, illetve keverik. A külső magatartás kifejezésében sokat vettek át a törököktől, mert tes37
