Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)
I. rész - a) A megye általános leírása
12. § Gyümölcstermelés A gyümölcsfáknak nagyobb a termékenysége, mint a bősége. Van ugyan sokfajta körte- és almafa, de nem olyan változatosságban, mint amit egyebütt láttunk. Erre az elpusztított vidékre nem tudtak ugyanis annyi fajtát betelepíteni. Mielőtt ez a megye tönkrement volna, a városoknál és a falvaknál igen sok gyümölcsöst lehetett találni. Sőt a régi emberek majdcsak erdőket telepítettek gyümölcsfákból. Néhol látunk szigeteket, amelyek a gyümölcsök bőségével pompáznak, de a bozóttól annyira elrettentőek, hogy ezeket alig lehet megközelíteni. Ez pedig kétségtelen jele annak, hogy valamikor ott gyümölcsöskertje volt a magyaroknak. Elsősorban Visegrád vidéke kellett hogy kedvezzen a gyümölcstermelésnek. Ugyanis ez az egész partrész, amely a falun túl nyugat felé húzódik, részben igen régi fák törzseit, részben e törzsekből kiágazó vesszőket mutat, amelyek a gyökérből csíráztak ki, amikor egyszer-másszor erre haj ókáztunk. A törökök idején egyáltalán nem gondozták a gyümölcsfákat. S amit nem lehetett a városok ismétlődő ostroma miatt, hogyan lehetett volna megkímélni a mi katonaságunktól? Lehet, hogy tévedek, de azt hallottam, hogy a megye vezetősége elrendelte, hogy azok, akik itt akarnak letelepülni, s a földesuraktól gazdálkodásra alkalmas földet kapnak, kötelesek bizonyos számú gyümölcsfát telepítem. Hogyha ez a gondolkodás meggyökeresedik, nem kétséges, hogy rövid időn belül bővelkedik majd a megye a gyümölcsök mindenféle fajtájában. De azt is meg kell mondani, hogy a paraszti élet területén még lassúbb az előrehaladás. Márpedig azt mondani sem kell, hogy ez nemcsak a földesúrnak, de az egész megyére nézve is hasznos. Máskülönben ez a tájék nem annyira szegény gyümölcsben, sőt van amiről híres. Az almáját szerte dicsérik. A szilvára több gondot fordítanak a parasztok, még a leghitványabb kerteket is ezzel telepítik be. A barackot szokás szerint a szőlő közé ültetik, s ugyanúgy a diót is. Sok a dinnye, jóízű, igen dicsérik. Mindkét fajtát termelik, az itáliait és a görögöt is. Nekünk, akik nemcsak láttuk, de ettük is a Podmanicki földjén, azt mondták, hogy a múlt évben olyan nagy termett, hogy hosszúsága elérte a másfél lábat, a szélessége az egy lábat és igen jóízű volt. 13. § Állattenyésztés A sík vidék szarvasmarhában gazdag és e jószág mindenféle fajtájával rendelkezik. Pusztákon éli az életét, nyáron a legelőkön, télen az állásokat követve. A „praedium”-oknak nevezett pusztáknak ugyanis ez az egyetlen felhasználási módja. A barmok pedig a legelő-27
