Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

I. rész - a) A megye általános leírása

bözősége szabja meg. A laza, puha talajon termett bor alig egyéves koráig tartható el. Tartósabb az, amelyet keményebb földön termelnek. Ilyen fajta, ötéves, sőt ennél idősebb bort isznak a budaiak.

11. § A gabonatermelés

Gabona nem mindenütt egyforma módon terem. Sok olyan semmirekellő homokos földbe kerül, amely a magot sem tűri meg, s legelőnek sem alkalmas, különösen akkor, amikor a nap heve felperzseli és a föld elhalván, meddővé válik.

Ahol a föld termékenyebb, ott a magot is jó kamattal fizeti vissza. Az a nehézség azonban fennáll, hogy ahol a legtermékenyebb a föld, ott igényli a legtöbb munkát. Hat ökröt kell ahhoz befogni, hogyha fel akarják törni a szinte enyves kövér talajt. A mezőgazdaságban járatos emberek könnyen el tudják képzelni, milyen erős szántásra van itt szükség. Van aztán olyan föld is, ami könnyen megmunkálható. Ennélfogva a gabona minősége is változó. Kiválóbbat teremnek azok a földek, amelyek fekete talajúak és a folyókhoz, főleg a Dunához közel fekszenek. Egyebekben, főleg az erdők közé vetett búza a következő, vagy a harmadik évben rozzsá változik. A tájék e részen ugyanis nagyon jól megerősödik, s ezért igen gyakran vetik. Nem hiányzik az árpa, a zab és más effajta takarmánynövény, de a hüvelyeseknek kevés a becsülete. Köles mindenütt található, mert ez a növényfajta megterem akkor is, ha kevés gondossággal vetik is el.

Az aratás az egész területen hosszú ideig eltart néha a munkások hiánya, s gyakran az időjárás mostohasága miatt. Az érett vetésnek elsősorban a szelek ártanak, ha betörnek; a kalászokat ugyanis megrázzák, a szemek kihullanak, úgyhogy a száron kívül semmi sem marad az aratónak. A cséplésnek itt elsősorban a lovak segítségével történő módja honosult meg. Ha valaki ezt nem látta, nehezen tudja elképzelni. Egy nyitott udvarú csűrbe halmozzák fel a gabonát kupacokba a szabad ég alatt. Napkeltével kezdik a munkát, s az egész éjszakán keresztül folytatódik. Amennyire csak tudják, olyan sűrűn terítik le a szérűt gabonával. Erre összefogott lovakat vezetnek, amiket a hajtó szóval, vagy ostorpattogtatással körbe hajt mindaddig, amíg a leterített gabonát ki nem csépelik. Amikor elégnek gondolják, kirázzák a szalmát és hanyagul összehalmozzák. Láttam, hogy idegenek nevettek a cséplésnek ezen a módján, amikor észrevették, hogy az állat munka közben könnyít a gyomrán és a veséjén. Ezzel a megvetésükkel elárulták, hogy nemcsak el vannak kényesed ve finnyásságukban, hanem azt is, hogy nem ismerik a keleti népeknek e cséplési módját, ami a mi vidékünkön ma is szokásban van.

26