Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

I. rész - a) A megye általános leírása

júak, alul szélesek, de a közepüktől a tetejükig szűkülő edények, azokhoz a fazekakhoz hasonlóak, amelyeket szűkebb szájjal készítenek. Ezek az urnák négyszögletes kőből vannak kivágva, inkább hosszúkásak, mint szélesek és a tetejükön fedettek. Ügy hallottuk, hogy főleg Gordianus ezüstpénzeit is ástak ki akkor. Ezekből könnyen arra lehet következtetni, hogy a rómaiaknak, akik Sicambriában vagy Transaqincumban, vagy akár más telepen laktak, ezen a területen volt birtokuk, falvaik és városaik.

Ami a Galgát illeti, amidőn kikeveredik a mocsárból, egyenletes mederben fut az aszódi malom alá és tovább halad lassú eséssel Hévizgyörk, Héviz és Thura falvak mellett, s ott a völgyből a sík mezőre kilépve, szántóföldeket érint, s keletre fordulva Bódog felé, a falu alatt egyesül a Zagyva folyóval. Amerre folyik kb. 4 mérföldnyi területen nemcsak a szántóföldeket és falvakat öntözi, hanem malmokat is forgat több helyen tavaszi időben, vagy ha az időjárás esős.

VI. Rákos. Azt lehetne gondolni, hogy magyar nyelven a rákok bőségéről nevezték el, ha ezen a vidéken egyáltalán akadna rák. (Így Bonfici Dec. II., III. könyv, 215. old. Szándékosan tesszük hozzá „ezen a vidéken”, mert a forrás vidékén, a gödöllői és isaszegi földön kiváló rákokat nevel, amelyek nemcsak a dunait múlják felül, hanem azokkal is kiállják az összehasonlítást, amiket a hegyes vidék patakjaiból nyernek. Amint azonban sík területre ér, s mocsarasodni kezd, nem tűri meg a rákokat.) Ugyanis csak kevés és emberi kézzel ültetett füzesek között folyik, s nincsenek sem gyökerek, sem kövek, amelyek kedvenc tartózkodási helyei a rákoknak, hanem sima, lágy területen folyik, s azokat is, amiket a Dunából kap, megfojtja vagy visszaereszti.

Szerintem inkább a „Rákos” szarmata szóval nevezték el, ami összejövetelt, évi gyülekezést jelent.5 Ügy gondolom ugyanis, hogy a magyarok a szarmatáktól tanulták el a nyílttéri gyűlések tartásának szokását. (Ismeretes a szláv mondás: Po Rákossi mandri Páni; latinul: Sero sapiunt Phryges. — Későn jön meg az urak esze.)

Mivel tehát ez a kis folyó a magyar országgyűlések révén vált híressé, nem kétséges, hogy ez kapta a nevét a gyűlésekről és nem fordítva. Bár Bonfini után Istvánffy úgy véli, hogy a Rákos mezejét a folyóról nevezték el. ö ugyanis ezt mondja: „Amidőn a pesti mezőkre, amelyet a mellette elfolyó vízről Rákosnak neveznek, gyűlést hirdettek meg, számos előkelő úr gyülekezett Magyar- és Horvátországból”. (VIII. könyv 110., 49. old. Nem azt akarja a történetíró mondani, hogy az egész Rákos mezeje a pestieké, hanem csak azt, hogy akkor a város szomszédsága miatt így nevezték.)

Ez a folyó Gödöllő fölött egy kis völgyben, egy jelentéktelen forrásból ered, a falu szőlőhegyei alatt. Azután már felduzzadva, har23