Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

I. rész - a) A megye általános leírása

lése, gyakran azonban az alacsonyabban fekvő területeket az ide kiáradó víz elönti. Különben gyakori ott a halászat és jól jövedelmező.

III. A Tisza. A megyébe Szolnok vidékén lép be, s annak határát kelet felől szaggatja, a mi részeinken Tószögh falut érinti, azután 3 mérfölddel lejjebb Ketskét, ezen túl pedig 1 mérföldre Alpárt ugyanazon a parton. Ettől visszafordulva lép be Csongrád megyébe. Tószöghnél szigetet képez, s mivel a másik részen magasabb a partja, az egész víztömeg a mi területünknek fekszik neki és különféle mocsarakba osztódik széjjel. Mert Tószöghön kívül Ketske felett is stagnál a víz és Alpár vidékén is. Általában 10 öl mély, néhol még ennél is több, s hemzseg a nagyobb és kisebb halaktól.

IV. Zagyva, Nógrádban ered, a mi területünket választja el a jászoktól és Heves megyétől, ahol bővebben beszélünk róla. Először a bogódi területeket öntözi, s amint e falutól tovább halad, a Galga folyót veszi magához, aztán Szentlőrinckáta vidékére ereszkedik, majd Jászszentgyörgyhöz, s a jászoknak ezen a vidékén folytatja útját a mi megyénkhez sorolt János-Hidja faluig, s ismét Rékashoz, megint csak pesti faluhoz ér, mielőtt a Tápióval gyarapodnék. Aztán Szolnoknál a Tiszába ömlik. Amikor megárad, ezt a megyét nem kevésbé károsítja, mint a Jászságot és Heves megyét. Mivel ugyanis a Heves és Nógrád megyéket elválasztó hegyekből meredeken zúdul le, s vad hegyi patakokat fogad magába, könnyen kilép a medréből, főleg alacsonyabban fekvő vidéken. Azon viszont csodálkozni kell, hogy jóllehet hegyi forrásokból indul el, nem is ritkán teljesen kiszárad, s csak a homokos medrét mutatja.

V. Galga, a magyarok szerint Galga vize kettős forrásból ered, az egyik Csővár mellett, a másik Bétske falunál, ezekből különböző völgyeken keresztül folyva, Püspök Hatvannál egyesül. Ott halastavat képez, s mintegy másik forrásból tör ki ismét, s folyik le Tóthgyörkhöz összefüggő völgyben. Aztán dél felé fordulva, Mátsánál egy másik völgybe folyik át, s mivel itt tágasabb síkságot talál, azt öntözi, és a mindkét oldalon fekvő völgyekből odafutó sok patak duzzasztja meg. De miután porhanyósabb talajhoz érkezik, szélesebben terpeszkedik el, főleg azon a szakaszon, ahol Domonytól Aszódig folyik. Ott ugyanis a kövér és üreges talaj mintegy megfogja és elnyeli, s a víz egy részét mocsárba vezetve, inkább kúszva, mint folyva követi medrét. Bármely közepes záporesőtől kilép a partjai közül, s az utat akadályozza a majdnem járhatatlan sártengerrel. Ezért a megye vezetősége, hogy a királyi útról gondoskodjék, nemcsak a medret, hanem a mocsarakat is kb. 50 lépés hosszú kőhíddal látta el. Ez pedig történt 1729-ben. A magasabb partján, amikor a fövenyt felásták az oszlopok számára, római urnák kerültek elő tele hamuval és már korhadt emberi csontokkal. Ezek hosszúkás formá-22