Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

I. rész - a) A megye általános leírása

állanak, azon túl szőlőt művelnek, de az ellenkező oldal is, bizonyos mértékig szőlővel van borítva. A tövénél pedig megszelídülve, keveset jövedelmező földecskéknek ad helyet. Nevét Szent Gellért Csanádi püspökről kapta azért, mivel I. András vezetésével a keresztény szentségek ellen dühöngő magyarok ennek a szikláiról vetették a Dunába, s így halálával és vérével szolgáltatott bizonyságot a hitnek, amelyet hirdetett. Azt is mondják, hogy a szikláról lecsorduló vére hosszú ideig letörölhetetlen maradt. Egyébként a mártír nevének szentelt kápolna is állott a hegy tetején II. Pius pápa 1464-ben kiadott bullája szerint. Itt ugyanis világos említés történik a Buda városában levő Szent Gellért-templomról. Ezt a heggyel hozzák kapcsolatba azok, akik úgy gondolják, hogy ezt ott I. András alapította gonosz cselekedete feledtetése céljából.2

Hogy a gyilkosságot a Kórógyiak követték el, azt Istvánffy említi (VIII. könyv 131. oldal), amikor a mohácsi vészről ír: „Többek között

— így szól — nem tudni, hogy menekülés közben-é, vagy az összecsapás alkalmával, elesett az a Kórógyi Péter, aki természetének elpusztíthatatlan erejéről és mindent megemésztő gyomráról volt nevezetes. Az ifjú király kívánságára eleven egereket, levágott macskafarkakat, kutyák sötét gennyel borított és férgektől hemzsegő, utcán heverő hulláit szokta elfogyasztani borzadály és torkának gyalázata nélkül. Vele kihalt a Kórógyiak ősi famíliája. Azt mondják, hogy ezek

— valamikor I. András király idejében, amikor a magyarok még a keresztény vallást kevésre becsülték — okozták Szent Gellért kegyetlen és istentelen halálát, s ezt az is bizonyítja, hogyha az utódaik e szentemlékű férfi tiszteletére a Buda városával szemben levő dombon épült kápolnába önként vagy máskülönben beléptek, nem tudták magukat visszatartani, hogy hasmenést kapva, össze ne piszkítsák magukat, s hogy az ifjú Lajos király sokak derűje és csodálkozása közepette Péterrel ezt a próbát gyakran elvégeztette.”

Egyébként a törökök Buda elfoglalása után, 1598-ban e kápolnához egy erődítményt emeltek. Őket azonban 1602-ben, október 11-én innen kizavarták és Budára szorították vissza, s másnap Mátyás főherceg parancsot adott arra, hogy az elhagyott és felégetett várat javítsák ki, s Pálffyt és Péczet odaküldvén, a hadsereg egy részével és huszonkét ágyúval elrendelte Buda ostromát.

Azután a többiek is ezt cselekedték, vagyis Budát kezdték el ostromolni, elsősorban a Bajor, úgy, amint arról majd a város történelmében megemlékezünk. Ezért hívják a németek az erődítményt Blockhausnak, a hegyet pedig Blockbergnek. Még ma is állnak romok és falmaradványok a hegy csúcsán, kb. 200 lépés szélességben. Innen a Buda felé eső lejtőkön árkok és sáncok futnak szerte, sűrűn kiemelkedő halmokkal pettyezve. Könnyű kitalálni, hogy ezek voltak azok

11