Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)
II. rész. A megye leírása járásonként - III. fejezet. A pilisi járás
25. § A vár a törökök hatalmába kerül vissza, majd véglegesen felszabadul Az elfoglalt várba az itáliaiakat szállásolták be. Nekik a várban szabad prédát engedélyeztek, a németek és magyarok nagy méltatlankodására, akik azt panaszolták, hogy őket nem engedték oda. Némi hadifelszerelésen, négy kerekes ágyún és ágyúgolyókon kívül szinte semmi sem volt található a várban, de igen alkalmas időben történt Visegrád meghódolása, minthogy először Vác, azután pedig más várak követték a félelemtől felizgatva. De már akkor nemcsak a város és a Károly itt levő palotája, hanem a várfalak és más építmények is romokban hevertek. Azok kijavítását, még ha kevés munkával is lehetett volna, a mieink mellőzték. Azután tíz esztendeig védték a császáriak a megtépázott várat. 1605-ben ugyanis a hajdúk korai félelme miatt, Esztergom elfoglalása után, visszahullott a törökök hatalmába, illetve, ha az erődítményeket nem számítjuk, csaknem romba dőlt. A törökök ugyanis e hely alkalmas voltát a Duna elzárására igen nagyra tartották, s nem annyira a palotákra, mind a védőbástyákra volt gondjuk. Aztán bizony majdnem nyolcvan év telt el, amíg a törököknek ezt a fészkét vissza lehetett hódítani. Az 1684. évben ugyanis Lotharingiai Károly vezérletével elfoglalták, nehogy Buda ostromát késleltethesse. Ennek történetét ékesszólóan mondja el Wagner (Lipót története IX. könyv, 634. s köv. oldalain). „Miután Neuburgi Lajossal az utak kipuhatolására ötven lovast előreküld, Visegrádot 11 000 gyalogossal és 7000 lovassal váratlanul megtámadják. Visegrád pedig, bár jóval alatta maradt régi hírének, mégsem volt megerősítetlen vár, s az egyetlen akadály azoknak, akik Buda felé tartanak. A várost igen régi falak, tornyok és sánc övezi. A vár maga egy szabadon álló meredek szikláról néz az alatta hömpölygő Dunára egyetlen, s igen fáradságos, szélesen hozzávezető úttal, amely inkább mély, mint széles és természetes sziklába van vágva. A várost a Neuburgi 2000 harcossal, a várat pedig Beck ezredes 1500 katonával támadja, a hadsereg többi részét a vezér a Duna partján tartja készenlétben. Ügy gondolták, hogy a várost rohammal foglalják el. A Neuburgi a megrohanást úgy rendezte el, hogy néhány lovas az önkéntesekkel, báró Asti a tüzérek csapatával menjen előre, mások kétszázan, Ambachnak, a Neuburgi mérnökének vezetésével az állást építik ki, miközben Stahrenberg Guido 400 lövésszel a védőket a faltól távol tartja. Ügy történt aztán, hogy egyszerre törtek be minden részen és az őrség teljesen elpusztult, kivéve azokat, akik még gyorsan eljutottak a várba. A várnak ugyanez lett a sorsa. Beck ugyanis, a városszéli 118
