Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - III. fejezet. A pilisi járás

15. § A korona őrzésére vonatkozó újabb rendelkezés.

A korona sorsa Mátyás halála után

Miután Frigyestől 7000 aranyon kiváltották a szent koronát, ismét visszatért Visegrád régi fénye (Bonfini: Dec. III. X. könyv, 532. old.).

Jóllehet ugyanis először Budára vitték és az ottani várban rejtették el, amint Bonfini említi (ugyanott, 533. o.), mégis a Karok és Rendek elhatározzák, hogy az őrhelyen kell elraktározni. Az olvasó kedvéért ide iktatjuk ezt a határozatot (Corvin Mátyás II. dekrétum, 2. te.): „Mivel mind mi magunk, mind a főurak és főpapok, mind pedig az ország egész közönsége tudomást szerzett arról, hogy a szent koronát méltatlan őrzése folytán, hogyan és miképpen idegenítették el az országból, s ennek az elidegenítéséből kifolyólag aztán helyrehozhatatlan kárt, kimondhatatlan zsarolást és sok egyéb kellemetlenséget szenvedett az ország, míg végül sok fáradsággal és vesződséggel és súlyos költséggel az ország egész egyeteme pénzén nemrég viszszaszerezték a koronát. Mi tehát a főpapok és főurak, valamint országunk nemességének egyező akaratával akarjuk, s ez kötelességünk, hogy ezen a helyen gondoskodjunk a szent koronának illő megőrzéséről, hogy azt a szokott helyen, arra alkalmas személyek őrizzék, nehogy az (amitől Isten óvjon) újból elidegeníttessék.” így szól a végzés.

Ezután a koronának csak rövid ideig adott szállást a budai vár. A korona visszaváltása után ugyanis a következő, 1464. évben, Mátyás felavatása után, Visegrádra vitték, s ezzel mind a vár régi dicsősége, mind a város hírneve újból elkezdődött. A király ugyanis igen gyakran vendégeskedett itt és az isteni zálogot is nagyobb és figyelmesebb gonddal őrizték e helyen. Visegrádnak ez a szerencsés helyzete mindaddig tartott, amíg Mátyás élt. Minthogy azonban ő Bécsben, 1490-ben életét befejezte, a fenyegető végzet szorongatta a magyarok ügyét, s az egész nép, az ország, s így Visegrád sorsa is igen rosszra fordult. Mindenesetre Mátyás, aki az elkövetkezendő veszedelmekkel tisztában volt, hogy fiának, a sziléziai ágyasától származott Jánosnak a királyi méltósághoz vezető utat megteremtse, a koronát, vagyonát, kincstárát és minden várát már előbb rátestálta, sőt minden vár parancsnokát és az előkelő urak nagy részét a fia hűségére feleskette (Bonfini: Dec. IV. könyv, 659. o.). János tehát a hatalmában levő várakat erős őrséggel megerősíti, nehogy az derüljön ki, hogy atyja halála után a saját tunyasága miatt elmulaszt valamit. Buda után elsősorban Visegrádot, a korona őrhelyét. Ezzel az előrelátásával azonban nemcsak hogy nem jutott előbbre, hanem aztán a királyság reményétől megfosztva, szerencsétlen dolgokba keveredett, amelyek követ106