G. Sin Edit: Szentendre 30 éve - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9. (Szentendre, 1975)
Szentendre iparának 30 éves fejlődése
niök, hogy nyersanyaghoz jussanak. Sok nehézségbe ütközött a termékek eladása is: ekkor derült ki, hogy a gyár által készített hagyományos kéziszerszámokra alig van kereslet, mivel, éppen ezek az évek voltak országosan a magánkisipar legválságosabb évei, a nagyipar pedig már országszerte rátért a fejlettebb technológiára. 1956 második negyedévében például csak egy hónapi termelést biztosító megrendelést tudtak szerezni. Súlyosbította a gyár helyzetét, hogy 1956 szeptemberében leégett a kovács- és köszörűsműhely teljes tetőzete. Károsan hatottak a termelésre az ellenforradalom napjai is. Ilyen körülmények között az 1956-os termelés csupán 60%-át tette ki az 1955-ösnek. 1957 volt a vállalat életében a legküzdelmesebb év. Helyreállították a tűzkárokat, és ezzel egyidőben korszerűsítették, bővítették a kovácsműhelyt is. Ebben az évben kellett megteremteniük a vállalat új profilját. A kereskedelem által igényelt cikkek legnagyobb része gazdaságtalan termék volt — ezért nem gyártották a nagyipari vállalatok. E cikkek közül kellett kiválasztania a kéziszerszámgyárnak a későbbi főbb gyártmányokat. A választott cikkek közül soknak sikertelen maradt a gyártása. Szerencsés választás volt viszont a harapófogók gyártására való átállás. Ekkor tértek rá a rugógyártásra is, mivel a szentendrei kocsigyár e tekintetben biztos piacnak ígérkezett. Létrehozták a laprugók gyártásához szükséges berendezéseket. Kezdetben csak a kocsigyár, később más megrendelők számára is szállítottak rugókat. Ezzel sikerült megszilárdítaniok a termelést, 1957-ben már elérték az 1955-ös termelési szintet. A következő évek az egyenletes fejlődés évei voltak. Az áruk gyártásánál a jó minőség mellett az ízléses kivitelezésre és a korszerű csomagolásra is gondot fordítottak. Problémák voltak viszont a gyár szociális jellegű beruházásaival: kevés volt az öltöző, klórozott patakvízből kellett szódavizet készíteni a kovácsműhely 45—50 C° hőmérsékleten dolgozó munkásainak védőitalként. A Szentendre cikkei időnként laza munkafegyelemről, sok állásidőről, anyaghiányról, sok igazolatlan mulasztásról, főleg a kétlaki munkásoknál jelentkező problémákról adtak hírt. A nehézségek ellenére is jelentősen fejlődött a gyár termelése. A kéziszerszámgyár látta el például az egész erdőipart speciális szerszámokkal. A harapófogó, gömbvasvágó és gyorscsőfogó nagy részét exportra gyártották. A KGST-országokon kívül Belgiumba, Hollandiába, Törökországba, Görögországba, Izraelbe, Svédországba, Vietnamba is szállítottak.110 6 — Szentendre 30 éve 81
