G. Sin Edit: Szentendre 30 éve - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9. (Szentendre, 1975)
A kereskedelem és a vendéglátóipar fejlődése
számottevőbb, de sokat jelentenek az iskolai gyűjtőakciók is. A begyűjtött anyagot részben a lakosság vásárolja meg, zömét pedig a szakgyárak kapják. A város kereskedelmi hálózatát és iparát a városi tanács vb termelésellátás felügyeleti osztálya fogja össze. Az osztály szervező-felügyelő tevékenysége az állami, szövetkezeti és magán kiskereskedelemre egyaránt kiterjed. Feladatai közé tartozik a piacigazgatás, a nyitva tartás szabályozása, a 44 órás munkahét biztosítása, a működési engedélyek kiadása és visszavonása. Részt vesz az árellenőrzési és társadalmi ellenőrzési feladatok megszervezésében, a lakosságtól beérkezett esetleges panaszok kivizsgálásában. A szentendrei vendéglátóipar helyzetét tekintsük át először a Pest megyei Statisztikai Évkönyvek tükrében. Ezek szerint 1965-ben 6, 1970-ben már 9 éttermi, illetve vendéglői egység működött a városban. A cukrászdák száma mindkét említett évben 5, az italboltok, kocsmák száma 6, az üzemi vendéglátó helyek száma 5, a turistaházak száma 2 volt. 1969-ben létesült a Danubius-szálló. (Az évkönyvek nem sorolják a vendéglátó helyek közé a kempinget és az Idegenforgalmi Hivatal kezelésében lévő Cseresznyés úti turistaházat.) Az 1970-es hálózati létszám 181 volt. A megye városai közül Szentendrének volt szám szerint a legkevesebb vendéglátóipari egysége. Ez annyiban logikus, hogy a megyei városok közül Szentendrén a legkisebb a lakosság létszáma. Ellenben e városok közül Szentendrének van a legnagyobb idegenforgalma, s ez mindenképpen indokolja a vendéglátóipar helyzetének a javítását. Néhány adat a vendéglátás forgalmáról: 1970-ben 34 millió Ft, 1973-ban 42,6 millió Ft volt az évi forgalom. (Ezeknek az őszszegeknek több mint fele italfogyasztásból adódik.) A vendéglátó egységek helyzetéről, állapotáról a korabeli sajtó és a Buda környéki Vendéglátó Vállalat jelentése150 alapján tájékozódhatunk. E szerint 1956-ban a Határcsárdát, 1957-ben a Zöldfa italboltot kisvendéglővé alakították át. Az 1958-as Szentendrében arról olvashatunk, hogy rendet kell végre teremteni a kocsmák között, s hogy új cukrászdák nyitásával kell felkészülni az idegenforgalomra. 1960-ban a Kék Duna presszó tatarozásáról, 1961-ben a Csorbadzsi cukrászda tervezett átalakításáról olvashatunk. Az 1961. augusztus 23-i Szentendre arról ad hírt, hogy a népi ellenőrök az üdülők érdekében megvizsgálták a vendéglátást. A vizsgálat eredménye: „Szentendrén, Pomázon és Budakalászon az 121
