G. Sin Edit: Szentendre 30 éve - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9. (Szentendre, 1975)
Szentendre iparának 30 éves fejlődése
A következő évekre már lényeges javulás jellemző. 1971-ben a tervezett 4 millió helyett 5 millió forint lett a vállalat nyeresége, 22%-kal nőtt a termelékenység. 1971-ben fából készült előregyártott felvonulási épületek gyártását kezdték meg francia megrendelésre. Később hazai piacra is gyártottak ilyen terméket. Nagy mennyiségű hajópadlót is készítettek a lakosság ellátására. A fő termék viszont változatlanul az egyre keresettebb pótkocsi volt. „A 2 tonnás utánfutóból az Auros-céggel együttműködve alakították ki a komplett autószervizt. Szerszámok, műszerek, kompresszor — minden megtalálható rajta, ami a gépkocsik javításához szükséges. Eddig 26 db-ot raktak vagonba, s küldtek el az Egyesült Arab Köztársaságba” — írja a Pest megyei Hírlap 1971. március 3-i száma. Az Erdészeti Fa- és Vegyesipari Vállalat fő profilja jelenleg is az utánfutók es pótkocsik különféle, változatos formáinak a gyártása. Lóvontatású gumikerekű tábláskocsitól automatikus szervestrágyaszóró pótkocsiig a termékek széles skáláját gyártja a vállalat. Az utóbbi években új szerelőcsarnokot építettek, áttértek a szalagrendszerű szerelésre, valamint a korszerű festési eljárások alkalmazására. Az MSZMP Szentendre városi küldöttértekezletének 1975. február 8-i jelentése a vállalati nyereséggel kapcsolatban közli, hogy az Erdészeti Fa- és Vegyesipari Vállalatnál 1973-ban ugrásszerű fejlődés következett be: nyeresége kétszeresére emelkedett. 1974-ben 400 dolgozója volt a vállalatnak és mintegy 110 millió forintot tett ki az évi termelés.109 A város megyei tanácsi felügyelet alatt álló gyárainak egyike a Pest megyei Fémipari és Kéziszerszámgyártó Vállalat. Ez a vállalat Szentendre legrégibb ipari létesítménye. Egyes adatok szerint 1864-ben, más források szerint 1872-ben alapította a gyárat Zimmer János vándor kovácslegény. Cipészek, szabók, kőfaragók, pékek, mészárosok, kádárok, asztalosok, kalaposok és egyéb egymástól teljesen eltérő szakmák művelői részére készített kéziszerszámokat Zimmer János manufakturális kis üzemében. Zimmer után Csoknyai Jenő, később Gajári Leó, majd Strommayer Sándor lett a gyár tulajdonosa. A termelés viszonylag egyenletes fejlődését az 1929—33-as gazdasági válság visszavetette, a II. világháború idején azonban újabb virágzásnak indult a vállalat. A felszabadulási hadműveletek során nem érte jelentős kár az üzemet, ezért 1945 februárjában már megkezdődhetett a munka. Először a szovjet hadsereg számára készítettek patkókat és fejszéket, majd a tahitótfalusi ideiglenes hadihídhoz gyártottak 79 I
