G. Sin Edit: Szentendre 30 éve - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9. (Szentendre, 1975)
Szentendre iparának 30 éves fejlődése
kapcsokat és egyéb vasalkatrészeket a szovjet hadsereg által rendelkezésükre bocsátott nyersanyagból. 1945 áprilisában visszatért a gyár tulajdonosa és ismét gyártani kezdték a régen bevált termékeket. Az újjáépítési munkákhoz szükséges vas- és építőipari kéziszerszámok készítése került előtérbe. 1949 decemberében államosították és a KGM keretén belül szervezett Tömegcikkipari Központ felügyelete alá helyezték a vállalatot. Ezzel teljesen új alapokra helyezték a gyár működését. Központilag előírták a nyersanyagbeszerzés és a készáru-értékesítés módját, éves tervek alapján pontosan meghatározták a termelés-, létszám- és bérnövekedés mértékét. Ezzel biztonságosabbá vált a termelés, bár a vállalat elvesztette addigi rugalmas kapcsolatát a nyersanyag- és a készárupiaccal. Az államosítás után pontosabbá vált a munkaszervezés, jobban differenciálódtak a munkakörök, szakszerűbb lett az irányítás. Az egykori manufakturális jellegű kisüzem megindult a nagyüzemmé szerveződés útján. A vállalat az államosítás után is kizárólag a régen bevált kéziszerszámokat gyártotta, csupán az építőipari eszközök és néhány vasipari szerszám javára történt lényeges arányeltolódás. A termelés zöme a kovács-, köszörűs-, edző- és csiszolóműhelyekben folyt. A munkafolyamatok teljes gépesítését akadályozta, hogy a zömében kisszériás termelés mellett gazdaságtalan lett volna a speciális gépek beszerzése. Az országos kötelező pontos szabványelőírások bevezetésével azonban szükségessé vált a régi, többnyire saját készítésű munkaeszközök korszerűsítése. Már az 1950-es évek elején megindult a termelés modernizálása. Villamosították az üzemet, pontosabbá, szabályozottá tették az edzési folyamatot. Csökkent a balesetveszély és az állásidő is. A rugós kalapácsokat felváltották a légkalapácsok. Bővítették a kovácsműhelyt, külön darabolóműhelyt és vasáruraktárt létesítettek. A termelés 1950-től 1955-ig 4,5-szeresére nőtt 57%-os munkáslétszám-emelkedés mellett. A termékstruktúra azonban változatlan maradt, s az utóbbi évek alatt teljesen elszakadt a tényleges szükségletektől. Az 1956-os év súlyos megrázkódtatást hozott a vállalat számára: egy nagyszabású átszervezés következtében a kéziszerszámgyár kikerült a KGM biztos szakmai irányítása alól. Ettől kezdve a gyárnak magának kellett gondoskodnia a nyersanyagellátásról és a piaci értékesítésről. Fel kellett kutatniok az ország különböző tájain fellelhető elfekvő anyagokat, minden összeköttetésüket és leleményességüket igénybe kellett ven-80
