G. Sin Edit: Szentendre 30 éve - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9. (Szentendre, 1975)

Szentendre iparának 30 éves fejlődése

SZENTENDRE IPARÁNAK 30 ÉVES FEJLŐDÉSE

„Szentendre munkásváros . . . gazdasági életét az ipar határozza meg” — szögezi le az MSZMP Szentendre városi küldöttértekezletének 1975. február 8-án kelt jelentése. 1970-ben a város kereső lakosságának már 57,7%-át az ipar foglalkoztatta. 1949-ben a keresőknek még csak 33,5%-a dolgozott az iparban. Talán ez a 24%-os arányeltolódás jellemzi legjobban a felszabadulás óta eltelt 30 év alatt bekövetkezett fejlődést. Akkor láthatjuk világosan ezeknek a számoknak a jelentőségét, ha összehasonlítjuk őket az előző évtizedek adataival: 1900-ban a város kereső lakosságának 27,4%-a dolgozott az iparban, 1930-ban még mindig csak 29,3%-a. Tehát 30 év alatt akkor csupán 1,9%-kal emelkedett az iparban foglalkoztatottak aránya.

A felszabadulás után az élet megindulásával párhuzamosan helyreállt a város ipara is.

Az 1949-es polgármesteri jelentés már az ipari termelés zavartalanságáról ad számot. „Számottevő üzemeink, a Szentendrei Papírgyár Rt., a Pest és Nógrád vármegyei Egyesített Kőbánya Rt. és a Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok Számára, teljes létszámmal működnek.” A jelentés szerint a város volt munkanélküli tömegeit még nem az ipar, hanem a városi vízvezeték-építés foglalkoztatta.

Az 1950-es évek első felében nem történt lényeges strukturális változás a város iparában. Az 1956-os ellenforradalom után indult meg a gyorsütemű fejlődés. Szentendre ezekben az években vált korszerű iparral rendelkező várossá.

„Az üzemek dolgozóinak körülbelül kétharmada helyben lakó, míg a többiek a járás falvaiból adódnak. . . Amíg sokan járnak Szentendréről és a járás területéről Budapestre, addig a fővárosból is igyekeznek a kisvárosban lévő munkahelyekre. Míg a falvak inkább betanított és segédmunkásokat adnak a szentendrei üzemeknek, addig a Budapestről ki járók inkább értelmi-5 — Szentendre 30 éve

65