G. Sin Edit: Szentendre 30 éve - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9. (Szentendre, 1975)
Lakáskérdés, közműhálózat, közlekedés, posta, közbiztonság
telennek bizonyult a szivattyúk teljesítménye. 1963-ban már országos kérdéssé vált a szentendrei vízmű ügye, ezért megyei irányítás alá került. Néhány évre megoldódott a probléma. A Pest megyei Hírlap 1963. október 2-án így ír a megye ivóvízellátásáról: „ . .. a fontosabb városok és községek közül csak Szentendrét és Gödöllőt említhetjük megoldottnak.” 1967-ben a vízhálózat további fejlesztése miatt újabb gondok jelentkeztek: a régen lefektetett 150 mm-es nyomócső ,,... nem képes a szükséges vízmennyiséget átbocsátani. Emiatt az üzemeket még télen sem tudjuk megfelelően ellátni. Változtatni csak a teljes gerincvezeték kicserélésével lehet” — írja a Szentendre 1967. július 29-i száma. 1968. augusztus elsején átadták a Déli Vízmű három kútját. Szentendre napi vízfogyasztása ebben az évben már 6000—6500 m3 volt. 1970-ben felvetődött egy több települést több bázisról ellátó, úgynevezett regionális vízellátási rendszer tervének a kidolgozása. A hosszabb távon is megnyugtató megoldásról a Pest megyei Hírlap 1970. szeptember 19-i száma ad hírt: „A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság elkészítette a terület vízregionális tervét. A terv megvalósítása megkezdődött.” 1972—73-ban már alig elégíthető ki a napi 8000 m3-es vízigény. 1974-ben már közel 80 km hosszú a városi ivóvízhálózat.92 A távlati városrendezési terv szerint a jelenlegi hálózat vízellátási és hidraulikai szempontból lényeges átalakításra, bővítésre szorul. A terv szerint a város ivóvízellátási rendszere három fő zónára fog tagolódni. A város közművesítésének legproblematikusabb része a szennyvízlevezető csatornahálózat kiépítése volt. „Ha bármelyik régi szentendrei újságot megnézzük 1899-től kezdődően, a város gazdasági és kulturális fejlődésének alapjaként egyöntetűen a város csatornázásának szükségességét állapítják meg.”93 1958-tól kezdve olvashatunk a helyi újságban a csatornázási tervekről, a munkálatok megkezdésének sürgetéséről. 1964-ben még mindig húzódott a csatornázás ügye, mivel az előzetes tervek szerint 28 millió Ft-os költséggel kellett számolni. Igaz, megyeszerte is sok gondot okozott a csatornázás kérdése. 1965 végén végre megkezdődtek a munkálatok a Jókai utcában. A nagy várakozást azonban nagy csalódás követte. Kiásták a csatornaárkot, a nyers földet a házak falához hányták és hónapokig lehetetlenné tették az utcában lakók számára a közlekedést, és veszélyeztették a házfalak épségét is. „Az építkezés-57
