G. Sin Edit: Szentendre 30 éve - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9. (Szentendre, 1975)
A város egészségügyi ellátása
A VÁROS EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSA A város egészségügyi ellátottsága egyike azon területeknek, amelyek a legnagyobb fejlődésen mentek át az elmúlt három évtized során. Mint már említettük, a felszabadulás idején egyetlen helyi orvos és az itt működő ideiglenes szovjet katonai kórház látta el az egészségügyi szolgáltatást. Egyetlen gyógyszertára és egyetlen mentőkocsija volt a városnak. Az egészségügyi alapellátást kezdetben az úgynevezett OTI- orvosok, majd a körzeti orvosok végezték. A felszabadulás utáni években háromra emelkedett a körzeti orvosok száma. 1962-ben megnyílt az új körzeti orvosi rendelő, ide költözött a bőrgyógyászat is. Még ekkor is csak három körzeti orvos dolgozott a városban. 1965-ben szervezték meg a negyedik, 1974-ben az ötödik körzetet. 1967-ben egy gyermekorvosi körzetet létesítettek, később kettőre emelkedett a gyermekkörzetek száma. 1974. július 1-től megszervezték a központi éjszakai ügy eletet. Addig minden körzeti orvos a saját körzetében tartott ügyeletet egész héten keresztül, csupán a hétvégi ügyeletet osztották meg egymás közt. 1974. július 1. óta előzetes beosztás szerint minden éjjel másik orvos ügyel egy-egy asszisztensnő és egy-egy gépkocsivezető segítségével. Ezzel egyrészt gördülékenyebbé, egységesebbé vált az éjszakai betegellátás, másrészt biztosított lett a többi orvos éjszakai pihenése. A statisztikai adatok is bizonyítják a körzeti betegellátás javulását. 1965-ben napi 102 beteg jutott egy orvosra a szentendrei járásban (városi adatunk nincs), 1970-ben a városban 67 volt a napi betegforgalom és 24 volt a gyermekkörzet átlagos napi betegállománya. 1973-ban naponként átlag 52 beteg jutott egy körzeti orvosra és napi 35 gyermek egy körzeti gyermekorvosra. Határozott fejlődésről vallanak ezek az adatok, de a megye többi 131
