G. Sin Edit: Szentendre 30 éve - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9. (Szentendre, 1975)
A város egészségügyi ellátása
városához viszonyítva Szentendre körzeti orvosi ellátottságán még van javítani való.162 Az 1950-es évek elején kezdték az üzemi orvosi ellátás megszervezését. Először a BKV-nál, majd a papírgyárban, később a kocsigyárban, utána a betonárugyárban biztosítottak üzemorvosi ellátást. A közelmúltban szervezték meg az ÉTI-ben és a Kéziszerszámgyárban az üzemorvosi rendeléseket. Az 1947-ben létesült Bükkös-parti Egészségházban zöldkeresztes tanácsadás, tüdőgondozó intézet és egy bölcsőde kezdte meg működését. A zöldkeresztes tanácsadás keretén belül folyt az iskolafogászat. Amikor a bölcsőde átköltözött az Április 4. útjára, a helyén létesítettek egy egyelőre még csak ötágyas szülőotthont. Ezek az évek jelentették a szentendrei egészségügy hőskorát. Dr. Gyerkó János körzeti orvos visszaemlékezése szerint szinte a semmiből teremtették meg az Egészségház működésének a feltételeit. A dunabogdányi árverésen vették például a tanácsadóba szükséges bútorokat. A Róbert Károly körúti kórház pincéjéből hozott dr. Gyerkó János a városi kocsissal együtt öt darab kiselejtezett vaságyat. Hasonló módon szereztek régi kályhákat. Így indulhatott meg a szülőotthon. A felszabadulás utáni magyarországi egészségpolitika egyik első lépése a tüdőbaj, a „morbus hungaricus” elleni küzdelem volt. Szentendrén már 1948-ban elvégezték az akkor még általánosan nem alkalmazott BCG-védőoltást, egészen a 30 éves korhatárig. Az 1950-es években kibővítették a tüdőgondozó helyiségeit: sok társadalmi munkával és a felső szervek anyagi segítségével új helyiségeket építettek az Egészségház épületéhez. Azóta új röntgen- és egyéb felszerelést kapott a tüdőgondozó intézet. Minden évben fennakadás nélkül lebonyolítják a kötelező ernyőszűrő vizsgálatot. Évről évre tovább alakult, fejlődött az Egészségház. Az 50-es évek elején teljes felszereléssel működni kezdett az anyatejgyűjtő állomás. Az iskolafogászaton kívül iskolaorvosi és sportorvosi rendelő is nyílt. Fokról fokra megkezdődtek á szakorvosi rendelések. Először a bőr- és nemibeteggondozó, majd a sebészeti, nőgyógyászati, később a gyermekorvosi, belgyógyászati, felnőtt fogászati rendelések is beindultak, általában napi 2—3 órás rendelési idővel. A szakorvosok egy része Budapestről járt ki, más része a helyi körzeti orvosok közül került ki.163 Az 1950-es évek második felében már nehezen tudott lépést tartani a helyi egészségház az egészségügy országos fejlődésével. Dr. Szinna Ferenc főorvos a Szentendre 1958. március 15-i számában megjelent nyilatkozata szerint korszerűtlen és kicsi az 132
