G. Sin Edit: Szentendre 30 éve - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 9. (Szentendre, 1975)
A szentendrei mezőgazdaság 30 éve
A SZENTENDREI MEZŐGAZDASÁG 30 ÉVE A XVIII. századi virágkorban Szentendre mozgalmas kereskedelme és fejlett céhes ipara mellett Európa-szerte ismert volt híres vörös boráról is. A múlt század 80-as éveiben bekövetkező filoxéra teljesen kipusztította a város határában lévő szőlőket. Attól kezdve kihasználatlanok, üresek a város alatt húzódó, ma már beomlással fenyegető, évszázados borospincék. Dumtsa polgármester idejében, a múlt század végén, a szőlőtermelés helyett rátértek a gyümölcstermelésre. Akkoriban vált híressé például a szentendrei egres és a cseresznye. Akkor teremtették meg annak a kiskert-gazdálkodásnak az alapját, amely még a felszabadulás előtti években is annyira jellemezte Szentendre gazdasági életét. A felszabadulás után Szentendrén fokozatosan csökkent a mezőgazdaságban dolgozók részaránya. Mint már jeleztük, a lakosságnak alig több mint 10%-a foglalkozott mezőgazdasággal 1970-ben. Ez az aránybeli csökkenés nem jelenti viszont a helyi növénytermesztés és állattenyésztés jelentőségének, súlyának csökkenését. A termelés korszerűbbé, intenzívebbé válásával országszerte kevesebb mezőgazdasági munkással nagyobb termelési eredményeket érnek el, mint az előző évtizedekben. A mezőgazdaságban — mint már elemeztük — sorsdöntő fordulatot hozott az 1945-ös földreform. Az első évek nehézségei, az állat- és géphiány, a vetőmaghiány, az egymást követő három aszályos esztendő után végre 1948-ban megszilárdult az újgazdák helyzete. A földművesszövetkezet nagy segítséget nyújtott az első évek nehézségeinek a leküzdésében. A vetési kötelezettség központilag történő tervszerű elosztása rendkívül megnövelte a városvezetés adminisztrációs munkáját. Az évről évre növekvő beszolgáltatás és adókötelezettség szintén sok nehézséget okozott a várost irányító szerveknek is, de elsősorban természetesen a földművelésből élő lakosságnak. Az 50-es évek első felének tanácsi jegyzőkönyvei — melyekről 99
