Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - A népviselet
34. kép 3 éves kortól a kislányok ruhája szinte teljesen azonos volt a felnőttekével. Legfeljebb annyiban különbözött, hogy nem adtak rá szám szerint annyi szoknyát, mint a nagylányra. Ök már nem fejkötőt használtak, mint hároméves korukig, hanem a fejükre kendőt kötöttek ugyanúgy és ugyanolyant, mint a felnőttek. A fejkendőt felkötésre behajtásokkal előkészíteni, és a fejre felkötni bámulatos ügyességgel a szokásnak megfelelő szabályosággal, már ilyen kicsi korukban is tudták. Harisnyájukat körgumival rögzítették. Cipőjük bársony „spanglicska”9 volt. 3 éves kortól a fiúk felső ruhája az iskoláskorúakéval azonos anyagú és szabású sötétkék kordbársony csizmanadrág, és ugyanilyen anyagból készült kabát volt. Fejükre, mint az iskolás gyerekeknek, úgynevezett leventesapkát tettek. A lábukra télen ráncos torkú, oldalt varrott, kissé emelt sarkú csizmát, nyáron hímzett bársonycipőt (spanglicskát) húztak a lányok. A fiúk csizmájának torka nem volt ráncos, sarka nem volt emelt. 10—15 évvel ezelőtt városias könnyű, magas szárú cipőt, sőt szandált is viselt mindkét nem a népviselethez. Igen kedvelték kislányok számára a lakkos orrú cipőt is. A lakkos orrú bársony spanglicskát a nagymama hímzett bársony kacabajkájából varratták Csömörön vagy Cinkotán Alstetter Károlynál. 9 spanglicska = spanglival rögzített félcipő 89
