Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
Molnár Lajos: Nagytarcsa története - A község felszabadulás előtti története
A századfordulótól kezdve hol többen, hol kevesebben jártak a fővárosba dolgozni a földnélküliek vagy kevésföldűek. Ha a család szaporodott és a mezőgazdaságban kevés volt a munkaalkalom, akkor többen, de a háború után kevesebben mentek a városba. Az 1. világháború előtt sokan Budapesten tejeskocsisok, de dolgoztak a „milimáriknál” és az építőiparban is. Az 1920-as évek második felében kaptak munkát a bolgárkertészeknél Rákosfalván, Rákoscsabán. 1913—23 között a kistarcsai gépgyárban is adtak munkát az általában ősztől tavaszig munkát kereső nagytarcsaiaknak. A legalacsonyabb kereset napi 80 fillér volt. 1913-ban a pesti munkahelyre és a piacra is gyalog mentek, mert kevés volt a pénz, vonatra nem tellett. Később a MÁV olcsósága miatt Rákoscsabáról utaztak többen, mint a közelebbi Kistarcsáról, mivel a HÉV drága volt. A bejáró munkások egyrésze naponta hazajárt, más része benn maradt a városban a munkahelyén és ott éjszakázott. Ezzel pénzt és energiát takarítottak meg.07 Az 1910-es években néhányan a Pestre járó munkások közül bekapcsolódtak a munkásmozgalomba. Részt vettek a tüntetéseken, a Váci úton felborították a villamosokat, követelték a jobb megélhetést. Az 1912. május 23-i „vérvörös csütörtökön” ott volt Laukó János péksegéd is, akit akkor letartóztattak és a szegedi Csillag-börtönbe zártak.97 98 A XX. század elején az iskolai tanulók létszáma megnövekedett. Ezért 1905-ben felépítették a 2. iskolai tantermet. 1910-től Blaskovits Oszkár és Hernád Sándor tanítók oktatták és nevelték a gyermekeket. 1913-ban az államsegéllyel működő egyházi iskola és a szomszédságában levő négy lakóház tűzvész martaléka lett, de az iskolát, valamint a házakat még abban az évben felépítették. A tűzeset után alakút meg az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, melynek parancsnoka Hernád Sándor tanító lett. A tanácshatalom és előzményei Az I. világháború előtt a szociáldemokraták agitátorai vasárnaponként meglátogatták a falunkban élő munkásokat, közöttük felvilágosító munkát végeztek. A háború végére a lakosság többsége elszegényedett. A nagy élelmiszerhiány, a gazdagabbak katonai szolgálat alóli felmentése, a községi vezetők korrupciója miatt állandóan nőtt az elégedetlenség. 58 katona nem tért haza a harctérről. A hadifogságba kerültek kö-97 Győri János ev. lelkész, múzeumbarát gyűjtése 1963. 98 Laukó János életrajza, 1964. 33
