Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - Népi gyógyászat
87. kép Ha valakinek tyúkszeme van a kezén (fertőzésből keletkező, szemölcsszerű kinövések), számlálja meg, hány darab. Vegyen egy madzagot, arra annyi csomót kössön, ahány a tyúkszem. Ássa el a madzagot, hogy rothadjon el. Később nézze meg, hogy elrothadt-e már. Ha igen, az ő tyúkszemei is eltűnnek. Ha egy húsz évesnél fiatalabb férfi vagy nő halálosan beteg, annyi töpörtyűt kell egymás tetejére rakni, ahány éves az illető. El kell ásni titokban. A betegnek mondani kell, hogy keresse meg és egye meg. Ha megtalálja és megeszi, meggyógyul tőle. Ha nem, meghal. Ha megtalálja, megeszi, és mégsem gyógyul meg, ördögök vannak körülötte. * Szappankavarékot rozsliszttel és zsírral össze kell keverni, rongyra kenni és a kelésre tenni. A Szent Antal tüze ha a kővel való megkerítéstől nem múlik el, akkor le kell kaparni a bodzafa héját késsel, és azonmód nyersen rá kell tenni a beteg testrészre. * A lázas beteg lábait ecetes-vizes ruhába csavarták. * Tüdőbajos köhögőnek adták a „krzny zeleny” fűből készült teát. * Ha nagyon magas láza volt valakinek, farkasfűből főztek teát, abban fürdették és gőzölték. 195
