Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - Népszokások
75. kép pon az táncolhatott ugyanis, aki előbb megfizette az árát, letette a „dukáló összeget”. (1 koronát) A rendre itt is, mint az egész fonó ideje alatt a búbos kemence tetejéről ügyelt a „főnökasszony”, „gazdinya”. A tisztsége annyira komoly volt, hogy a rendetlenkedőket meg is fenekelhette. Nemcsak a felnőtt ifjúság mulatott, hanem a kisebb gyerekek is. Őket természetesen nem engedte maga közé a felnőttebb ifjúság, azért ők az öreg Heffko néni vagy más öregasszony otthonában találtak helyet. A bált rendező néni elhívta Gajdost zenélni, aki farkasbőr dudával muzsikált. A gyerekek körben táncoltak. A kör közepén legbelül a legkisebbek, kívül pedig az idősebbek járták. A nagyobb fiúk példájára a kisebbek, az iskolások is elmentek a farsang idején ennivalót gyűjteni. Köszöntőt mondtak, és kis tréfás versikét. Ez utóbbi a szalonna nagyságára vonatkozott, amit majd ad a háziasszony. Farsangi köszöntő: „Farsang van, farsang van, táncolnak a legények a kertek alatt, előttük, utánuk a lányok táncolnak, piros csizma a lábukon.” 159
