Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - Népszokások
NÉPSZOKÁSOK Az élet egyes eseményei az évszázadok során kialakult szokások szerint zajlottak. Ezek szebbé, színesebbé tették a mindennapokat, és szórakozást is nyújtottak fiatalnak, öregnek egyaránt. Az egyes szokások a következők voltak: Nagyböjt Mivel a nagytarcsaiak protestánsok, csak pénteken és december 24-én böjtöltek. A nagyböjt idején csupán a nyilvános táncmulatságtól kellett megtartóztatni magukat. Ilyenkor a kocsmában nem rendeztek bált, hiszen szégyen lett volna oda bárkinek elmennie. Virágvasárnap Ekkor oldódott fel kissé az eseménytelenség. Ilyenkor reggel a lányok csoportokba verődve mentek tojást gyűjteni, hogy legyen majd mit adni a locsoló fiúknak. Az egyik lányt felöltöztették menyaszszonynak, úgy kísérték a házakhoz. A Rákóczi utca szélső házától, Vereszkiéktől indultak. Ahová behívták őket, ott a konyhában ugrálóst táncoltak, énekeltek is. 2—3 nyers fehér tojást kaptak. Ezeket otthon megfőzték, nagyszombaton egyszínűre festették. Azt mondják, hogy a lányoknak ezen a napon virágot is kellett adni. Az utcán végig menő lányokat az asszonyok pattogatott kukoricával kínálták meg. Ez a szokás 1950-ben szűnt meg. Akkor az utolsó tojásgyűjtő menyasszony Dávid Tercsi volt. A 70 éven túli és egy 95 éves asszony adatközlők a századfordulótáji tojásgyűjtést a következőképpen mondták el: A tojásgyűjtést 8—10 éves lányok végezték. Két menyasszonyt öltöztettek fel. Tízen, tizenöten kísérték őket. Kettő vitte a kosarat, a többi énekelni segített. 142
