Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)

M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - Lakáskultúra

rajta. Általában hat, de nagyon sok helyen kilenc vánkost fektetnek egymás tetejére. A vánkosok alatt a dunyhákat helyezték el, melyeket díszes, húzott, csipkés, hímzett brokátterítővei terítettek le. Az utca felőli két ablak között a suhlót (26. kép) állt. Fölötte a tükör volt. A sublótot lyukashímzéses terítővei takarták le. Fiókjaiban helyezték el a ráncba szedett, összekötött szoknyákat, kötényeket és blúzokat. Tetején a poharakat tartották. Az ággyal szemben levő oldalon egy, vagy két almárium áll. Ebben tartják az akasztós részben a férfiak ruháját és az asszonyok pirossal beszegett szoknyáit. A polcos részben a vászonneműt helyezik el.

A falat közvetlenül a mennyezet alatt sűrűn dísztányérokkal aggatták tele. Alatta körben a szobában, sok kisebb-nagyobb fénykép volt.

Az ablakokon lyukashímzéses vitrázsok és kétszárnyú, színes, lyukashímzéses függönyök voltak. Ezeknek szárnyait világoskék, vagy élénk rózsaszín szalaggal igen szorosan kötötték össze. A szoba ajtaján is hímzett függöny volt. Az első szobák döngölt földpadlózatát a maguk által a szövőszéken szőtt rongypokróccal, vagy mintás papírszőnyeggel borították be. Ez utóbbit a helyi boltban vették, nevezetes ünnepre cserélték. Az 1960-as évek óta általános a parkettás szoba, szőnyeggel. Az első szobában középen helyezték el az asztalt, fölötte függött a díszes petróleumlámpa. Ülőbútort ebbe a szobába nem tettek. (A 26-os kép padja a lakószobából való.) Ennek a szobának kéménye nem volt.

Ha halott volt a háznál, itt ravatalozták fel, a virrasztókat itt fogadták. Ilyenkor a tükröt fekete kendővel takrták le. Ha lakodalom volt, az eredeti bútorzatot a helyén hagyták, asztalokat, székeket, lócákat (lavica) helyeztek el és itt volt a vendégség. Más alkalmakkor az első szobát nem használták.

A lakószobában annyi fekhely volt, hogy a család tagjai elférjenek. Ezeket a fal mentén egymás végében helyezték el. Az udvar felőli sarokban állt a sarokpad, előtte a nagyfiókú asztal. A kenyeret, evőeszközt és az abroszt is ebben tárolták. Az ágyak előtt székek sorakoztak. A századforduló táján fűtőtestül a búboskemencét használták. A századfordulón rakott tűzhellyel, az 1940-es években asztaltűzhellyel, majd ezt kályhával cserélték fel.

Az asztalt mindkét szobában szőttes abrosszal terítették le.

Az asszonyok, gyerekek, nagylányok és a szülőpár a szobában aludtak. A legények kb. 15 éves kortól nősülésig az istállóban éjszakáztak. Nyáron ők gyakran a szénapadláson háltak.